Előadás a szegedi nemzetközi Shakespeare-konferencián, a Jágónakon

Nagy örömömre idén is lehetőségem volt előadni a Szonettek állásáról a Magyar Shakespeare Bizottság tagjainak, ezúttal a szegedi konferencia keretében.Az előadás a konferencia témájához kapcsolódóan a betegségek motívumának jelenlétét vizsgálta a Szonettekben, három versre koncentrálva, amelyekben ez a motívum központi szerepet játszik: míg a 147. a szerelmet halálos betegséghez hasonlítja, a 153-154. szonett a szerelmi betegség gyógyíthatatlanságáról szól. E két utóbbi vers különösen sok kérdést felvet, hiszen van egy meglehetősen erős, szabálysértő olvasata is a verseknek, mely szerint a szöveg a szerző nemi betegségéről szól. Ezt a radikális nézetet nem kisebb kutató is képviselte, mint Katherine Duncan-Jones, az igencsak tekintélyes Arden-sorozat Szonettkiadásának gondozója, aki külön könyvet szentelt ennek a tézisnek. Nézetem szerint két vers alapján nem lehet kifordítani sarkaiból az életművet, annál izgalmasabb viszont, hogy ez a latrikánus tartalom hogyan jelenik meg egy antikizáló metaforika mögött, áthágva a kortárs hazai költészetre vonatkoztatott populáris és elit kultúra merev elhatárolásán alapuló gondolkodás keretein. Ezen felül az előadás még vizsgálta Shakespeare petrarkista hagyományhoz fűződő viszonyát, Szőnyi György Endre fontos tanulmányából kiindulva, amely Balassit és Sir Philip Sidney-t hasonlítja össze.

Előadásom rövidesen nyomtatott formában is napvilágot lát, itt csak egy rövid összegzést adok, illetve addig a konferencia programjának linkjét tudom itt bemutatni (ha meglesz elektronikus formában is, utólag feltöltöm).

https://jagonak.webnode.hu/program/

Ebből a gazdag anyagból világossá válik, hogy valóban a magyar Shakespeare-kutatás legjobbjai előtt beszélhettem, akik szerencsére ezúttal is élénk reflexiókkal egészítették ki munkámat.