Előadás Dr. Jankovics Marcell Pályakezdéséről a komáromi Mérföldkövek konferencián

Idén immár 10. alkalommal rendezték meg a komáromi Mérföldkövek konferenciát - https://www.facebook.com/events/875842711008257/ -, melyen Dr. Jankovics Marcell (1874-1949) pályakezdéséről is hangzott el egy előadás.

Dr. Jankovics Marcell, vagy ahogy Alapy Gyula nevezte, a Literary Gentleman, idén november 3-án lenne 150 éves, ráadásul ebben az évben, november 12-én lesz halálának 75. évfordulója is. A pozsonyi ügyvéd, író, költő, újságíró, irodalomszervező, politikus, alpinista a Somogy megyei Nemesvid-Gárdospusztán született, majd gyenge fizikuma, s tüdőbetegsége miatt tizenévesen a hegyek közelsége miatt Pozsonyba költözött nagyapjához, Meszlényi Jenőhöz, aki Kossuth Lajos sógora volt. Az ifjú Marcell már gyermekkora óra naplókat, útleírásokat, verseket írt, de mivel ügyvédként, később két cikluson keresztül pedig a 48-as és függetlenségi Kossuth Párt országgyűlési képviselőjeként dolgozott, nem, vagy csak alig volt ideje az írással foglalkozni, vagy ha írt, akkor elsősorban útleírásokat, hegymászásairól, utazásairól szóló írásokat, de az írás ezekben az években csak egyfajta hobbi volt számára. Ennek ellenére több műve is megjelent ebben az időszakban: Búzavirágok, versek (1894), Versek; Eder I. Ny., Pozsony, 1899, Úttalan utakon (1903), Sasfészkek. Bolyongások a legmagasabb hegyeken; Magyar Turista-Egyesület, Bp., 1906, Az Alpesek (1911), Kis barátom könyve, elbeszélések (1913), Két kis leány könyve, emlékezések (1918). Írói, újságírói pályakezdése viszont csak 1918 utánra tehető, amikor ő már 44 éves volt. Ekkor Pozsony város megbecsült polgáraként Pozsony elcsatolása ellen harcolt, ahogy tudott, majd mikor kiderült, hogy szeretett városa nem lesz a megcsonkított Magyarország része, sok pozsonyi polgártársával ellentétben a koronázó városban maradt, és megtett mindent a közösség, a magyarság és az irodalmi élet újraszervezéséért. Ekkor kezdett novellákat írni, hisz előtte novellát soha sem írt, „mert nem tudok írni, és az én koromban az ötödik évtized közepén az ember nem kezd stílusgyakorlatokat”, vallja meg szerényen a 100 perc című kiadatlan művében. Az egyik téli estét bekopogott hozzá Kumlik Emil a pozsonyi tudományegyetem könyvtárosa, azzal, hogy „még ma este neki ülsz és írsz novellát. A csehszlovák cenzúra minden magyar szépirodalmat kitiltott. Szépirodalom nélkül pedig lehetetlen jó magyarságot megtartani. „Tavasz“ címen lapot adok ki. Abba kell nekem minden két hétben becsületes novella. Verset kapok tucatjával. Testes antológiákat adhatok ki az örök tűznek...” Így kezdett el Jankovics Marcell novellaíróként, később újságíróként működni, annak ellenére, hogy Kumliknak azt írta, hogy alkalmatlannak tartja magát, mivel "nem bírná el őszülő fejjel húszévesek kemény bírálatait". S ekkor jött az ötlet, hogy állnéven írjon. Így született meg a Csalmay állnév és az első novellák..