Első feltáró utam Nagyenyed környékén
Az első négy hónap alatt - a járvány függvényében - gyűjtőútra mentem Nagyenyedre és négy környező településre, felkutatni a mostani gyermekek éneklési szokásait, illetve azt, hogy milyen népdalokat ismernek, kitől tanulják azokat és milyen alkalmakkor.
A terepmunka során a következő falvakba szerettem volna eljutni: Csombord, Magyarlapád, Magyarbece, Asszonynépe, Magyarforró, Magyarszentbenedek, Nagymedvés és Magyarsülye. Ez a járvány miatt részben sikerült. Magyarforróra, Szentbenedekre és Sülyébe nem jutottam el, ezt januárban szándékomban áll megtenni. Magyarlapádra és Nagymedvésre vissza szeretnék menni, mivel van még, akit megkérdezni, illetve az is van, amiről. A felsoroltak mellett Nagyenyeden, Torockón és Marosúváron is jártam, felkutatva azokat az embereket, akik érdemben hozzá tudtak szólni a témámhoz. A gyűjtés egy részét muszáj volt telefonon elkészítenem. A külön dokumentumban megírt és elküldött részbeszámolómban azokat a tapasztalataimat foglaltam össze - a gyűjtésből kiemelt szövegrészekkel alátámasztva - amelyeket eddigi útjaim során a gyermekek népdaléneklési szokásaival kapcsolatban szereztem Nagyenyeden és környékén. (Utam során történelmi, építészeti adatokat is gyűjtöttem, de ezeket nem részletezem mivel közvetve kapcsolódnak a kutatási témámhoz.)
A kutatás során általánosan megfigyelhető és egyedi jelenségekről szereztem tudomást.
Általánosan megfigyelhető egy fajta uniformizálódás, mivel az óvónők és tanitónők - a tanulmányaik alatt elsajátított énekekkel és (népi) gyermekjátékokkal - nem mindig a legszerencsésebb módon alakították a vidéki, szórványban élő magyar gyermekek éneklési szokásait, népdal ismeretét. Azokban a falvakban, ahol kevés magyar él, a gyermekeket vagy román iskolába iratják a szüleik – és ezzel magyar nemzetiségi ismereteik elsorvadnak, szégyellni valóvá válnak - vagy a tehetősebbek Enyeden mások Magyarlapádon tanulnak, bentlakásos iskolában, illetve ingázással. A nemzeti öntudat az anyagiak kérdése is, de nem ez a meghatározó. Erre két példát találtam. Az egyik Magyarlapád, ahol felélesztették a hagyományokat, a népdalt, népzenét és sikeresen tovább örökítik. A falu apraja is a helyi népdalokat fújja és viselete is van. (A falu gazdag, sokan mezőgazdaságból élnek, mások állattenyésztésből.) A másik - kevésbé szerencsés - eset Torockó, ahol szintén tehetősek az emberek (vidéki vendégfogadásból turizmusból élnek, állattenyésztésből), de a néphagyomány már inkább alkalmi gyakorlat, a viselet múzeumba való, ritkán ünnepi ruha, táncos-énekes közösségi alkalmak szinte egyáltalán nincsenek, esetleg a Double Rise fesztiválon.
Tehát a faluközösség, a település etnikai összetétele, a néphagyományt értéknek tartó ember/asszony jelenléte a közösségben, az értékrend két irányú – mondhatni egymással ellentétes fejlődéshez vezettek a Nagyenyed környéki falvakban.
Ez eddigi gyűjtésem következtetése. Lehetséges, hogy a terepmunka folytatásával árnyaltabbá válik az összkép, viszont egyelőre ezt a szétfejlődést értem tetten.