Építészet és identitás BME Építőművészeti Doktori Iskola tematikus kutatása

az építőanyag

Hogyan találhat egy régió eszközöket, hogy öntudatosan irányíthassa épített környezetének fejlődését? Ugyanez máshonnan: vajon alkotói munkánkon, a kortárs aktualitáson túl tükröződhet ma hajszálnyira is regionális identitásunk?

Épített környezetünk identitása kétségkívül építési és kulturális hagyományainkban gyökerezik, amelynek folytonossága csorbát szenvedett a modern és az erőltetett állami stíluskényszerek miatt. Alighogy a modernizmus és az erőltetett állami stíluskényszerek hatásain túljutottunk, napjainkban az információs forradalom gyengíti tovább a régiók határait. E hatás alól nehéz kivonni magunkat, sőt mintha hajszálnyira lennénk attól, hogy egyedül a nemzetköziség létezzen csupán. Nem is kérdés, hogy az instagram oldalain keresztül nagyságrendileg több szakmai impulzus ér, mint országjáró kirándulásaink során. Éppen ezért a nemzetközi diskurzusban most éli kiteljesedését a tradicionalizmus, az összetettség és a hagyományok leporolásával kapcsolatos kísérletek. A pontosított kérdés tehát, hogy ezen nemzetközi fejlemények kontextusában hol találhatjuk sajátos színezetünk forrását?

Egy lehetséges válaszadási módszer kulturális örökségünk újraértékelése. Vegyük a kalákát, a spontán építést ami nemzeti hagyományunk és sokáig lesajnált underground jelenség volt. Virágkorára, a 70-90-es évekre ma már történeti korként tekinthetünk. Feldolgozatlansága és tűnékenysége miatt hatalmas értéket jelent, kulturális vonatkozásairól nem is beszélve: olyan társadalomban élünk, ahol mindenki, vagy mindenkinek az édesapja tapasztalt saját kezével építést. E közös örökség feldolgozásában és tanulságainak kortárs építészetbe oltásában óriási potenciál rejlik. Bartók tett hasonlót népzenei hagyományunkkal, kortárs módon feldolgozva, töredékeket újrahasznosítva, művészetileg új egységbe foglalva. Példaként lehet a belga építészetet is említeni, ahol hasonló folyamatok zajlottak le a közelmúltban: drága állami beruházások helyett látványos emelkedését hozva a civil építkezések minőségének, családi házakkal világhírt szerző, a belga kultúrát világhírűvé tevő szakmai teljesítmények jöhettek létre.

Meglátásunk szerint a kortárs építészet stiláris feloldódásának folyamatában olyan egyedi színfoltot jelenthet a kaláka hagyatéka, mint a festészetben volt egykor a naivizmus felfedezése. Akadémikus festők találtak képzetlen alkotók munkáiból inspirálódva olyan egyedi és kifejező nyelvet maguknak, amelynek ereje az alkotó és alkotása közötti elemi erővel ható közvetlen viszonyból fakadt. Csapatunk a fentiek tükrében az építőanyaggal, mint a spontán építészet megtestesítőjével, a hely-tudás-jelenlét fogalomhármasa mentén foglalkozott. A hely, a tudás és a jelenlét a dolgozatokban a közösség, mesterember és az építész társadalmi csoportjainak lehetséges kultúraőrző színterei. Történeteink tanulságai: kulturális mintázatunk - a magyar népi leleményesség feldolgozása és tudatosítása segítheti egy önazonos karakteres alkotói légkör megteremtését.

Falvai Balázs DLA