Házat egy versnek: egy múzeum koncepciója

Juhász Kristóffal és Kókai Bernadettel közösen készítettük a tervet, a tájépítész Eplényi Anna volt.

A múzeum terében irodalom és építészet találkozik, ezért ennek különleges figyelmet szenteltünk, de a pályázatban nem volt hely kellően bemutatni. Itt egy kis adalék:

Házat egy versnek

Különleges adottság, hogy egy költemény – és általában a költészet – ilyen kiemelt helyet foglal el egy nemzet identitásában. Épp ezért a Himnusz keletkezésének szentelt múzeumteret más építészeti eszköztárral terveztük, jelszerű épület megalkotására törekedtünk.

A Múzeum épülettömege – miként maga a Himnusz is – szakrális mintát követ. Magas hajlású tetője, 15 méter magas oromzatos frontfala a középkori templomépítészetre (és a Szatmári-Tiszahát ilyen épületeire) tett utalás. Tető-felülvilágítója a kiállítótér optimális derítése mellett az égre tekintés mozdulatát fejezi ki. 212 db homlokzati résablaka a Himnusz 212 szavára utal.

Belsőépítészeti szempontból a kiállítótér két, egymást erősítő működési elvet követ. Egyrészt pusztán építészeti eszközökkel, a fény és a tér kompozíciójával igyekszik átélhetővé tenni a Himnusz üzenetét, másrészt belsőépítészeti eszközökkel kíván a kortárs kiállítástervezés igényeinek megfelelni. A 15 méter magasból, a felülvilágítón keresztül érkező derítő fény az ég felé tekintés gesztusát implikálja, ugyanakkor kiállítástechnikai szempontból is kedvező, indirekt megvilágítást biztosít a kiállítótérnek. A vertikális irányultságot erősítik a nyitott fedélszék magasából függesztett világítótestek nyalábjai. A kiállítótérben a haladás irányát és a forgatókönyv narratíváját a berendezés paravánfalai és installációi biztosítják. Ezek terelik a látogatókat a „beavató”, hagyományos kiállítási elemekkel operáló, szűkebb folyosón át a kortárs audiovizuális elemekkel (vetítőfallal, gesztusvezérelt videóinstallációval) berendezett tágasabb térbe. Itt tárul fel egyúttal a belső tér teljes panorámája is.

Továbbiak: itt