Er ist die Zukunft. Pianist Misi Boros -- Ő a jövő. Boros Misi zongoraművész -- A Süddeutsche Zeitung cikke 2023. március 15.

2023. március 15.

Helmut Mauró, Misi Boros Pianist: Er ist die Zukunft

Süddeutsche Zeitung

https://www.sueddeutsche.de/kultur/misi-boros-ungarn-klassikpianist-1.5768116?reduced=true

Az írás online 2023. március 15. napján jelent meg. Nyomtatásban a 2023. március 17. számban jelent meg.

Az írás magyar fordítása:

Ő a jövő. Boros Misi zongoraművész

Tizenegy éves korában lépett föl Boros Misi a Magyar Televízióban — azóta hazáját a klasszikus zene iránti rajongás állapotában tartja

https://www.sueddeutsche.de/kultur/misi-boros-ungarn-klassikpianist-1.5768116?reduced=true

Süddeutsche Zeitung, 2023. március 15. (online), március 17. nyomtatott

Írta Helmut Mauro

Ha a hotel recepciójánál valakit saját nevén üdvözölnek, akkor zenészként valamit nagyon jól csinált. A tizenkilenc éves Boros Misi — becenevét a televízió szereplés óta megtartotta — nem csodálkozik ezen, barátságos ragyogással nevet, kicsit úgy, mint Michael Jackson, akinek kalapja a hotel előcsarnokában egy vitrinben látható. A budapesti Hard Rock Hotelben vagyunk, melynek falain azon rocksztárok gitárai függenek, akik a maguk idejében ilyen ötcsillagos szállodák szobáját verték szét. Szinte túlzottan szerény bocsánat kéréssel mondja, azért ismerik itt őt, mert járt itt filmfelvételek alkalmával. Ez túlzott szerénység. Az utcán is rámosolyognak, ismerik, hogy nagyon szerényen fogalmazzunk.

Valójában Magyarország nagy része felbojdult a fiatal zongoraművész miatt; jelenleg ő az ország arca, nemcsak a klasszikus zene, hanem a ragyogó jövő ígérete is. Március elején nevezték ki a Nemzeti Tehetség Program védnökévé, amely nemcsak fiatal művészeket, hanem fiatal tudósokat és sportolókat is támogat. Boros Misi maga a tehetségprogram, nagyon korán indult, és ha szemléletét követjük, a hatalmas sikerek ellenére még korántsem fejeződött be.

Boros Misi körülnéz a csillogóan kifényesített szálloda halljában. Ott hátul, azon az erősen sárgára lakkozott koncertzongorán játszott és mosolygott a kamerába. Thomas Gottschalk is itt szállt meg, amikor 2014-ben a "Virtuózok" házigazdája volt, ami a "Deutschland sucht den Superstar" magyar változata - de a klasszikus zenére fókuszálva. Boros mindössze tizenegy éves volt, amikor megnyerte a versenyt. Annak, akinek megvan aaz adottsága ahhoz, hogy profi zenész legyen, ilyen tehetségkutató verseny vidám esemény, de Magyarországon ez máshogy van. Misi nyolcéves kora óta nyer versenyeket - 2014-ig tizenegy első díjat nyert.

Akkoriban a tízmillió magyarból majdnem minden harmadik nézte a versenyt a tévében. Aki itt fellép, az másnap már híres. Misi fellépése után tizenöt százalékkal nőtt a zeneiskolai beiratkozások száma, az egész ország komolyzenei lázban égett, a fiatal zongorista pedig először tapasztalta, hogy a saját családján kívül is vannak emberek, akik értékelik a képességeit, csodálják és szeretik érte. Ezek azok a pillanatok, amikor a beteljesedett vágyak a felnőttek szemébe könnyeket csalnak, a gyerekek pedig örömtől sugárzóan, de zavartan keresik szüleik tekintetét. Nem értik a felfordulást, de értik, hogy örömet okoznak, hogy hatással vannak másokra.

Ez lehet a megvilágosodás pillanata, amikor a kis művész a hivatásos hiúság előszobájában megtapasztalja a korai kinyilatkoztatást: hogy a zene több mint vidám szórakozás, hogy ő maga is fontos szerepet játszik benne. Misi nyolcéves kora óta versenyeken játszik, és természetesen első díjat kap, Párizsban, Rómában, Milánóban - 2014-ig tizenegy első helyezést ért el. A győzelem örömet ad, sarkall, korai színpadi rutint eredményez. Boros Misi nemcsak versenyeken, hanem nem kevesebb, mint 80 koncerten is játszott 12 évesen. A világ minden táján, a leghíresebb koncerttermekben, a zürichi Tonhallétól a New York-i Carnegie Hallig. Mozart, Haydn, Grieg, Chopin, Beethoven, Saint-Saëns és mások zongoraversenyei, valamint a legkülönfélébb szólóprogramok.

Az ilyen gyors fejlődés mögött gyakran zenei szülői ház áll. De édesanyja irodalomtanár, édesapja filozófiát tanít a híres pécsi egyetemen. Boros János Svájcban tanult, német újságokat olvas, nem mindig ért egyet a tudósításokkal, de szeretné, ha Magyarország és Németország kapcsolata szorosabb lenne. Azt mondja, nagyon sok tehetséges fiatal van itt, sokan, mint ő maga, német gyökerekkel is rendelkeznek, a régi német településekről származnak, amelyek ma Magyarországon, Romániában és Szerbiában vannak.

A büszke magyar királyságból, amely egykor a világhatalom Ausztria-Magyarország tagja volt, de amiből nem sok maradt. Kivéve, és itt németként csodálkozik az ember: a büszkeség és a jó humor. Mindkettő megalapozott. Az egykori császári és királyi metropolisz régi sugárútjai még most is ragyognak. A nagyváros csillog és felvirágoztatnak olyan elfeledett szögleteket, mint a régi városliget. Látványos új múzeumi épületek sorakoznak a kerületben, mint a Zene Háza, amelyet a japán építész, Sou Fujimoto helyezett a fák közé, harsogó csend, légies pavilon, amelynek mennyezetét aranyozott levelekből rakták ki. Hivatalosan a "Magyar Zene Háza" nevet viseli.

Nagyon büszkék itt az ország nagy múltjára, de talán még inkább a megteremtendő jövőre.

Boros Misi rendkívül barátságos fiatalember, fékezhetetlen optimizmussal

Építészete inkább ellentéte a régi nagyhatalmi álmoknak; a rotunda nem nagy épület, hanem könnyű lábú, oszlopos pavilon, gombaszerűen áttört tetőboltozattal, amely barátságosan simul a városligetbe. Budapesten meglehetősen szokatlan látvány, de a polgárok lelkesen fogadták. A nagy koncertterem ma este ismét teltházas. Boros Misi Chopint játszik, imádja a kis rubatókat, a sajátos késleltetéseket, amelyek annyi szenvedélyt visznek a zenébe. A közönség el van ragadtatva, Misi rövid bevezetőt tart minden darabhoz, majd Johannes Brahms Händel-variációi következnek, és ráadás. Utána a fiatal zongoraművésznek rengeteg autogramot kell adnia.

Még él egy kicsit a csodagyerek státuszából, de most már a hivatásos művésszé válásról van szó. Soha nem hagyatkozott teljesen a korai hírnévre, naponta akár nyolc órát is gyakorol, még a koncertkörutak alatt is, a müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola hallgatója. Szülei, akik a nyári hónapokat is szívesen töltik Münchenben kutatási céllal, és őt is ide járatták iskolába, beíratták a Fiatal Tehetségek Programjába, ahová fel is vették. Boros Misi számára egyébként is München a par excellence kulturális város. Jelenleg Antti Siiralánál tanul, akinek rendhagyó stílusát kedveli, és aki arra biztatja, hogy kérdezzen a zenétől, ne elégedjen meg az első válasszal.

Az új, ötödik, Inspirációk című albuma (Hungaroton) ezt a fordulópontot jelzi, és amilyen lélegzetvisszafojtva vág neki itt a Händel-variációknak, olyan lelkesen készül az új, az aktuális művészi jövőre, lelkesen szívja magába Nikolaus Harnoncourt vagy Sergiu Celibidache sugallatait könyvekből vagy hangos dokumentumokból. Befutott művészek is felfigyelnek rá. Együtt dolgozott Gary Graffmannal, Lang Lang Lang tanárával a philadelphiai Curtis Institute of Music-ban (USA), a zongoraművész Schiff Andrással, Eötvös Péter zeneszerzővel, akinek "Öt zongoradarabját" ő mutatta be. Ehhez rugalmasnak kell lenni, sokat utazni, állandóan ingázni. És ez nem csak külső mozgás.

Boros Misi mindig is ezt az oda-vissza ingázást élte meg a különböző nézőpontok és pozíciók között. Gyakran megtestesíti mindkettőt: gyermeki tehetség és nagy teljesítményű művész, növendék és sztárzongorista, magyar és német, klasszikus művész és egy új generáció képviselője. Ezt a fiatalembert akár egy daliás energiabombaként is elképzelhetnénk. És igen, az energia igaz, de egyébként egy meglehetősen vékony, rendkívül barátságos fiatalember, aki törékenységét fékezhetetlen optimizmussal árnyalja.