Erdélyi Zsuzsanna születési évfordulója

1953–1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában ismerkedett meg a magyar népzene-népművészet gazdag forrásvilágával, 1964–1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971–1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának lett munkatársa.

Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot egy nagyberényi asszonytól, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatta.

Több tízezer szöveget gyűjtött.
1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

Múltunk íratlan lírája címmel kiadott utolsó kötetébe még maga gyűjtötte össze a különböző helyeken megjelent írásait. E könyv Erdélyi Zsuzsanna tudományos tanulmányait, a gyűjtésre, kiadásokra, pályatársaira vonatkozó visszaemlékezéseit közli. A „…Századokon át paptalanúl…" című könyvével együtt a mai olvasónak megmutatja, „hogyan lett e látszólag kicsiny, és a legegyszerűbb emberek lelki világához tartozó szöveganyagból az egész magyar kultúrát befolyásoló mozgalom. A magyar néplélek ünnepi megnyilvánulása […]" (Voigt Vilmos)

"A vallásos néphagyomány és szövegfolklór, a szóbeliség-írásbeliség kapcsolatának legnagyobb hatású kutatójaként a népköltészet szimbolikája és az archaikus apokrif népi szövegek kutatása terén elért, európai összefüggéseket is feltáró munkásságáért" 2014-ben elnyerte a Nemzet Művésze elismerést.

Az eredeti bejegyzés megtekinthető: itt.