Esszé Cakó Ferenc animációiról az augusztusi Filmvilágban

A Filmvilág folyóirat 2021. augusztusi számában olvasható Dr. Varga Zoltán filmtörténész "Túl a labirintuson" című írása, amely a sokoldalú művész, Cakó Ferenc animációs filmjeinek bemutatását, az animációs életmű jellegzetességeinek tárgyalását célozza. 

Részlet az esszéből:

Közel harminc animációs rövidfilm, öt sorozat, számtalan előadás (homokshow): a hetven éves Cakó Ferenc a magyar animáció – illetve homok-performanszainak, festményeinek, illusztrációinak és plakátjainak köszönhetően a tágabb értelemben vett vizuális kultúra – meghatározó alakja évtizedek óta. A Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakjának elvégzése után a belépőt a Pannónia Filmstúdióba az amatőrfilm-fesztiválon zsinórban nyert fődíjak jelentették (Petőfi, 1973; Ókulária, 1974). A Pannóniában Cakó az általa kamaszkora óta tisztelt Foky Ottó mellett, a bábfilmgyártásban helyezkedett el; ott sajátította el a szakma fogásait, s az évtized végén már első filmjét rendezte meg (A szék, 1978). A következő évtizedet a sikeres – máig közkedvelt – Cakó-sorozatok éppúgy fémjelzik, mint a nagy (a későbbiekben rendszeressé váló) fesztiválsikerek. Míg az Ad astra (1982) Annecy-ban kapta meg a kritikusok díját, az Ab ovo (1987) Cannes-t hódította meg, a legjobb rövidfilm Arany Pálmáját hozta el, miként később a Hamu (1994) is fődíjat (Arany Medvét) nyert Berlinben. 1995-ben a rendező saját stúdiót alapított, a C.A.K.Ó. égisze alatt készültek további művei.

Cakó Ferencé a magyar animáció egyik legsokoldalúbb életműve, ám a legkülönbözőbb filmeket is összefoghatja két vezérmotívum: az álomszerű átváltozások és az animáció kézműves formái iránt mutatott lankadatlan érdeklődés.