https://tiszatajonline.hu/irodalom/evilagi-talalkozasok/

Evilági találkozások

márványba vésett csöndben várom, hogy kihantolja magát a föld.

először nagyapám csoszogását hallom, megáll mögöttem, érzem

rajta a huszonhárom éve viselt öltönyének áporodott szagát…

kiköpi a földet, és homlokon csókol, hosszan, mint ahogyan

a lovait csókolta meg, amikor utolsó útjukra indította őket.

nagyanyám búzakék szemeiből dörzsöli ki a hamvait, s azt mondja,

sütött tököt, jó édeset, és menjek, próbáljam meg a pulóvert, amit

nekem kötött. apai nagyapám a gyalupadnál koporsófát gyalul simára,

nagyanyám a mellkasából kiszedi a pészmékerét, zavarja a ketyegés.

dédi bottal jön felém, mondja, hogy meginna egy kis házi tejet,

mondom neki, hogy hirtelen nem tudok szerezni, de megoldom majd.

úgy lépdelnek körülöttem, hogy közben nem hagynak lábnyomokat.

olyan hallgataggá tette őket a sír. én töröm meg végül a temetői csöndet:

milyen odaát az ősz? nagyapám szerint kék kötényes és kalapos,

nagyanyám szerint gesztenye gobelines és tobozkoszorús.

sötétedik. mondom nekik, ne féljenek, hoztam mécseseket.

egymásra néznek, majd rám, mire dédi meg mer szólalni:

mi az a félelem? végignézek rajtuk, s lecsendesítem magam.

látom, hiába magyaráznám, nem értenék meg.

aztán dédi odabotorkál hozzám, s halkan a fülembe súgja: várom a tejet.

az apai nagyapám válláról leseprek egy forgácsdarabot, megköszöni,

s azt mondja: befejeztem a koporsót. az apai nagyanyám átad egy

papirost, melyen a hájas tészta receptje szerepel.

nagyapám a bicskájával babrál, nézegeti, aztán nekem adja.

nagyanyám csak áll és vár. talán szűkösnek ítéli meg az urnakoporsóját?

majd hosszú idő után megszólal: indulhatunk, mindenki ismeri az utat.

én hogyan találok oda? – kérdezem. egyszerűen. még soha senki nem tévedt el.

de ezt már alig hallottam, mert hirtelen kámforrá vált mindegyikőjük.

hazaérkezve, hanyatt terülök el az ágyamon. bámulom a plafont, ami egy nagy

gyászzsebkendő. azt hiszem, mindent értek. a halottaink holtan is köztünk élnek.

csak el ne felejtsek tejet venni… angyalfehéret.