Faluvégétől a földútig

A kétezres évek elején, amikor Pilló először lépte át a magyar-ukrán határt Záhonynál, még nem sejtette, hogy ez az utazás nem csak a magánéletére lesz nagy hatással, de szakmai pályájának is fontos részét fogja képezni. 2003 húsvét hétfőjén hangos kapucsapkodásra, majd gyönyörű locsolóversekre ébredt menyasszonya szüleinek a házában. Ekkor találkozott először a Kárpátalján még élő hagyományokkal. Eldöntötte, hogy a következő években dokumentumfilmeket készít a nagydobronyi népszokásokról. Onnantól kezdve gyakran látták a helyiek kamerával és mikrofonnal a kezében szaladgálni a faluban. Később a kamerát fényképezőgépre váltotta. Minden érdekelte, ami a nagydobronyi faluvégével kapcsolatos volt. Beszélgetett a kapuban ülő emberekkel, betért a házakba, benézett a sufnikba, vodkázott egy garázsban kialakított kocsmában, jóban volt magyarokkal és cigányokkal egyaránt. Olykor lesétált a patakpartra a horgászokhoz, vagy a legelőre a pásztorokhoz, de a helyi vadászokat is gyakran elkísérte, és közben folyamatosan fotózott.

2011-ben ismerkedett meg Szarka Klára fotótörténésszel egy portfólió konzultáción a Magyar Fotográfusok Házában. Klára bíztatására további fotós szakembereknek is megmutatta a képeit. Minden egyes alkalom után sokat fejlődött a kifejezés módja, egyre inkább rátalált a saját útjára. Ennek eredményeként rendezhette meg első egyéni kiállítását 2014-ben Faluvége címmel a Mai Manó Házban a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.

Azonban Pilló nem csak a nagydobronyi faluvégét fényképezte. Párhuzamosan, több éven keresztül dokumentálta a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből elszármazott, harmincas éveikben járó fiatalok életét. Az Elmosódott évek című sorozatát 2015-ben mutatta be a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Időközben sikeresen pályázott a Nemzeti Kulturális Alapnál új munkák létrehozására. Az egyik ilyen, két éven át támogatott sorozata a Kárpátalja címet viseli. Úgy érezte, hogy bár évek óta jár Ukrajnába, Kárpátaljának csak egy kis szegletét sikerült eddig bemutatnia. A támogatási időszak alatt próbált minél több Kárpátaljai helyszínre eljutni. 2017-ben Őriszentpéteren, majd 2018-ban Budapesten is láthatóak voltak az ott készült képei.

2017-ben felvételt nyert a Budapesti Metropolitan Egyetem design- és művészetmenedzsment MA szakára az egyébként stúdiómérnök Pilló. Ettől az évtől kezdődően a munkái segítségével már filozófiai kérdéseket is feszeget. A szintén NKA támogatott, Teremtés című sorozatának célja, hogy gondolatokat ébresszen a létezésről, az ember és az Univerzum kapcsolatáról és a teremtő erőről, amely mindannyiunkban munkálkodik.

Bár régóta foglalkoztatja városi létformából kivonuló emberek élete, illetve a hagyományos életmódok felkutatása, filozófiai támogatás csak 2019-ben érkezett. Dr. Pörczi Zsuzsanna, egyetemi docensnek köszönhetően került a kezébe Martin Heidegger A földút című, rövid hangvételű írása. A filozófus szövege által kerültek helyére Pilló gondolatai az új projektjével kapcsolatban, melynek A földút címet adta, és amellyel elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíj programjának támogatását 2019-2022 közötti időszakra.

„Pilló Ákos nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mintsem Heidegger egy írása és a benne összpontosuló gondolati rendszer segítségével a mai világ egy meglehetősen központi problémáját próbálja a fénykép nyelvére transzponálni. A földút a maga konkrét és szimbolikus jelentésmezejében alkalmasnak látszik, hogy a felgyorsult technikai fejlődés által még érintetlen, avagy az elől hátrafelé menekülő emberek életét megörökítse. Pilló teszi ezt úgy, hogy a több mint hét évtizede született Heidegger-írás nyomán felszínre kerülő elvont gondolatait szembesíti személyes, konkrét élményeivel, s mindezeket lefordítja egy, a beszélt, írott nyelvtől eltérő szemantikájú közlésformára, a fényképre.”

Részlet Kincses Károly fotómuzeológus szakmai ajánlásából