Fenyőmag és macskafű: Közelítések Tóth Erzsébet Szívhangok című tárcagyűjteményéhez– 2. rész (tanulmány) Magyar Napló, 2025/szeptember

II. RÉSZ

Veránka egy új fejezet volt Tóth Erzsébet életében. A Gyilkos nyarak című tárcájában idézi fel ennek a különös írótáborhelynek a szellemiségét a szerző: „Veránka. A gemenci erdőben szarvasok, vaddisznók, gémek, kacsák, szúnyogok, békák, lepkék és tíz kicsi indián, városból szabadult író, Füzi László és a kis Forrás-csapata vendégeként. Egy héten át csak fürödtünk, heverésztünk, ettünk, ittunk, locsogtunk. A Duna meg csak folyt. (…)” (213)

A két jó barátról – Szervác Józsefről és Csajka Gábor Cyprianról – még egy helyen megemlékezik a tárcaíró, abban a cikkében, amelyben a Csütörtök Esti Társaságról ír: „Egyszer még egy antológiát is összeállítottunk hatan, a Csütörtök Esti Társaság versgyűjteményét, Üdvözlet címmel. Ide írom a nevünket, érdekes névsor: Csordás Gábor – azóta könyvkiadó, Lezsák Sándor – azóta politikus, Parti Nagy Lajos – azóta elismert író, Szervác József, Csajka Gábor Cyprian – azóta meghaltak, Tóth Erzsébet. (Március, Petőfi, 211)

Legnagyobb múltőrző klasszikusáról, Márairól több ízben is megemlékezik Tóth Erzsébet. Korábban említettük a Márai-könyvek elkobzását Ferihegyen, de külön esszében – a Márai csöndjében – is tiszteleg emigráns írónk, költőnk előtt. (291–293) A kirány háta mögött című írásban az író önkéntesen vállalt száműzetéséről szólva jegyzi meg Tóth Erzsébet: „Márainegyven év múlva San Diegóban hal meg, de addig sem »él«, hanem naponta »pusztul bele« a magyar sorsba. (…) Naplóiból tudható, még negyven évig élt ezekkel a számára kedves, nélkülözhetetlen bódítószerekkel.” ¹ (55) Egy Márai-idézetből indul ki Tóth Erzsébet, amikor a magyar nyelv „szócsonkításáról” elmélkedik: „»Lehull nevedről az ékezet« – írta Márai a száműzetésben. Nekünk nem kell olyan messzire menni, lehull az ékezet, megrövidülnek szavaink, cső, légyszi, okés, írjuk az sms-ekben, mondjuk a telefonokba, és levelet nem írunk, csak emilt, és ott még köszönni sem kell, meg se kell szólítani egymást.” (Rövidített változatok, 202) Valamint nem feledkezhet el nyilvánvalóan a Márai-filmről sem: „A Dárday István–Szalai Györgyi alkotópáros legújabb filmjét nézem, Az emigránst, Márai Sándorról, aki a magyar irodalom legnagyobb emigránsa, ha ugyan nem az egész világirodalomé.” (Márai csöndje, 291–292)

Igen hosszúra fog nyúlni a korántsem teljes névsor, amely talán mégis jelzőcölöpként mutatja azt a szellemi bázist, amelyet Tóth Erzsébet költőként-íróként egyaránt a szívében rejtegethet mind a mai napig: Alexa Károly², Bálint Péter³, Bella István, Beszédes István⁴, Buda Ferenc⁵, Csajka Gábor Cyprian, Cseres Tibor⁶, Csoóri Sándor⁷, Csordás Gábor, Domokos Mátyás⁸, Erős Kinga⁹, Esterházy Péter¹⁰, Ferdinandy György¹¹, Füzi László, Gion Nándor, Hász Róbert¹², Jász Attila,¹³ Kertész Imre¹⁴, Kontra Ferenc¹⁵, Kormos István, Lezsák Sándor, Mózsi Ferenc¹⁶, Nagy Gáspár, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Oravecz Imre¹⁷, Orbán Ottó¹⁸, Ottlik Géza¹⁹, Parti Nagy Lajos, Pécsi Györgyi²⁰, Szentkuthy Miklós²¹, Szervác József, Temesi Ferenc²², Tódor János²³, Tornai József²⁴, Zalán Tibor.

A világirodalomból Camus-tól Hemingway-n, Borges-en át Pamukig több kiemelkedő íróról szól szenvedélyes olvasói lázzal Tóth Erzsébet: „Ha nem láttad Moszkvát, nem láttál semmit – közölte velem húgom, még valamikor a hetvenes években. Láttam Párizst, és nem láttam semmit – írta Kassák. Az egyik verseskönyvem címe pedig A lisszaboni járat, holott soha nem voltam Lisszabbonnak még a közelében sem, csupán Pessoa-rajongásomnak köszönhető a cím. (…) Régen, mikor még utaztam, Tunéziában példuál folyton Camus-ra gondoltam, hiszen onnan már nincs messze Algéria. Camus napsütése járt az eszemben, hogy a napsütés vajon tényleg elég-e a gyilkossághoz?”(Hová megy az író?, 224) Vagy például, amikor Camus minőségi életművére mutat rá a mennyiségivel szemben: „Camus mennyit írt egész életében? Három és fél regény, néhány novella, két óriási esszé, egy esszékötet. Elfér egy picike polcon, de ez a polc most nekem a legfontosabbb.” (Az angyalok mintha késtek volna, 307) A Tisztelet a lázadóknak című írásában Tóth Erzsébet felidézi Camus a Magyarok vére című tanulmányát. „Camus sokat tud a lázadó emberről – írja – (…) Boldog, csak szabad ember lehet, boldogulni a rabszolga is tud.” (Tisztelet a lázadóknak 188) Valamint a francia író Sziszüphosz mítoszából idézi: „ Az embert leginkább azt teszi emberré, amit elhallgat, s nem az, amit kimond. Én is sok dolgot fogok elhallgatni.” (Szeretném, ha szeretnélek, 89)

Kurt Vonnegutról írja: „Ő az, akit úgy olvasok, mint egy régi jó ismerőst, aki mindig megnevettet, holott nálam sokkal többet és jobban tud a világ siralmas állapotáról. (…) Örkény maga mondta, hogy az orosz hadifogság tette íróvá, Kertész Imrét is nehéz elképzelni Auschwitz nélkül. (...) Vonnegut leírja, hogy a pszichológusok szerint az ember félelmében nevet. (…) Az igazán modern hőst pedig Semmelweis Ignácban találja meg.” (Félelmében nevet, 257–259) A Bánat a papíron tárcájában pedig Hemingway költői tevékenységére csodálkozik rá Tóth Erzsébet: „El is felejtettem, hogy Hemingway verseket is írt, amikor pár hónappal ezelőtt kezembe került összes verseinek angol nyelvű kiadása. (220)

„Magyarországon fölzeng az első csalogány” – írja Borges a Himnusz című versében, melyben visszapörgeti az emberiség múltját, és a magyarországi csalogány dala ott van Vergilius és Jézus egy kiragadott pillanata közt. (Tigrisek aranya, 227) Majd pár sorral így folytatja Tóth Erzsébet a Borges-féle idézetvadászatát: „»Minden először történik, de minden mindeörökre« – olvasom a Boldogság című Borges-versben.” (227) A Nobel-díjas Orhan Pamuk Az új élet című, 1994-es, nálunk 2006-ban elérhető könyvéről elmélkedik a Kávé Auguszt bácsinál című írásában (113), majd a török író Hó című regényéről szól, aki a regénye elé négy mottót is választott. (Az emlékek és a város, 251)

Tóth Erzsébet nemcsak az irodalomtörténetben való jártasságát bizonyítja ebben a könyvében, hanem irodalomelméleti érdeklődését is, ugyanis például „tud” Barthes-nak „A költő halálá”-ról. Saját véleményalkotásából két rövid passzust emelünk ki itt az irodalmi vonatkozású publicisztikájából. Az egyik: „Sokat ír mindenki. Fakadt ki nemrég barátom, akivel az irodalom kérdéseit rendszeresen megbeszéljük. Sokat ír a jó író, sokat ír a rossz. Sokat a dilettáns, sokat a zseniális. Az a legjelemzőbb az irodalomra, hogy sok. (Az angyalok mintha késtek volna, 307) A másik a Szégyen című esszéjébő való: „S bár lehet kísérletet tenni, hogy mint a hagyma héját lefejtsük a vers különböző rétegeit, s a végén a lényeghez jussunk, az igazi vers értelmezési tartománya valószínűleg végtelen. Néha a maszk ráég az arcra. És az is előfordulhat, hogy a maszkok mögött már hiába keressük az arcot – írja, és eszébe jut, hogy most is szerepet játszik; a nemzetközi költészeti fesztiválra, melyre tisztelettel meghívták, fogalmazza a variációkat a kérdésre, mit gondol a költő és a maszk viszonyáról.” (195)

***

„Nyolcvankilencben elkezdtem írni egy verset, az volt a címe, hogy Bárányos forradalom. Azóta összetéptem. Most már tudom, hogy nem bárányok voltunk, hanem birkák.” (Mintha csak futna, 317) Eme fenti idézet talán alkalmas lehet arra, hogy megmutassa, hogyan van jelen a kötetben az irodalompolitika árnyaltságában és létjogosultságában egyaránt. A következőkben arra fogunk példát mutatni, milyen közéleti-politikai felhangok is árnyalják Tóth Erzsébet Szívhangok című publicisztikai könyvét.

3. A becsület ára (Politikai-közéleti publicisztika)

A 'közélet' kifejezés a magyar nyelvben a társadalmi, politikai és gazdasági életre utal. Olyan közügyekkel és kérdésekkel foglalkozik, amelyek folyamatosan alakítják, befolyásolják mindennapi életünket. A közéleti szereplő terminológiáját a 2013. évi V törvény (Polgári törvénykönyv – Ptk.) vezette be, 2012. évi V. törvény 2:44. § , címe:[Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme] addig közszereplő volt a bevett elnevezés. A két kifejezést ma már felváltva használják, azok tartalma ugyanis megegyezik. Közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, vagy gyakorolt, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.

„Én nem akartam politizálni soha. De mindig úgy alakult, hogy nem lehetett nem. Nem én vagyok az érdekes, hanem a hárommillió koldus” – vallja Tóth Erzsébet a Lezsák Sándornak ajánlott Húsz év múlva című írásában. (203–204)Tóth Erzsébet tárcáiban „[n]emegyszer erősen átpolitizálódik az intenzív szív-szöveg, de az írásfolyam, a markáns stílus, a sok ezüstlő fordulat felissza a publicisztikus kiszólásokat.”²⁵

Tóth Erzsébet politikai-közéleti publicisztikájában egyszerre van jelen a kissé távolabbi múlt (pl. az 1990. október 25-28. közötti taxisblokád felidézése²⁶) és a közelmúlt: a Szent Korona Parlamentbe helyezéséről (2000. január 1.) szóló megjegyzése, hogy „Magyaroszág miniszterelnöke a Parlamentben félhangosan arról beszél a német kancellárnak, hogy ő személy szerint a Szent Koronát szívessebben látnán máshol, de Orbán Viktorék odahozták.” (Magyarverések, 61) A 2000-es évi magyarverések emlékezetét a Magyarverések című esszéjében írja meg: „Az első délvidéki magyarverésekről még kétezer körül olvastam. (...) „Hogy magyarságukért megverhetik őket, akkor tudatosult bennem, amikor leírva láttam: magyarverés. Még arra is gondoltam, fölhívom őket, nem történt-e bajuk. Aztán inkább egy verset írtam belőle.”²⁷ Az öszödi beszédről²⁸ (2006. május 26.) szól a Habzás című cikke (179–180), valamint a Szabad péntek: „Ja, mi a létező kapitalizmusban élünk szívecském, nekünk dolgozni kell, mondták kajánul. Befejeztük a létező szocializmus építését. Nem vált be. Viszont ez a kapitalizmus úgy látom, nagyon megy nekünk. (…) Lehetséges, hogy a miniszterelnök példáját követi a nemzet? Aki töredelmesen bevallotta, hogy másfél évig nem csináltak semmit, különben pedig jó nagyokat hazudtak és semmi nem történt. (…) Ha szabad a semmit csinálni, akkor szabad péntek, szabad szombat. (194) A hétköznapi életbe is beleszól a politika: erről szól a Csevegő díjcsomag azon passzusa, amikor a szerző rokona, Gyuszi felhívja New Yorkból, hogy a magyar miniszterelnök azt mondta, a televízióban, hogy „Magyarország kapja be”. (157) Erre a cikkíró válaszreakciója: „Bocsáss meg, akkor sem hiszem el, hogy Gyurcsány ezt mondta volna. (…) Bush azt mondta, mikor közölték vele, hogy egy nap múlva ott lesz a Katrina²⁹, hogy fel vagyunk készülve. Ennyi. Másnap mehetett helikopterrel nézni a gyönyörű, tiszta országát. (159)

Egy másik „élménye”, a 2002-es évből: „Honnan tudhattam volna, hogy az autópálya Polgárnál véget ér? Hogy az M3-asnak a kormányváltással vége szakadt. S mivel épp Polgárnál tartott, amikor jöttek Medgyessyék³⁰, legkevesebb négy évet kell várni, hogy tovább egy métert is építsenek hozzá.” Az angyalok mintha késtek volna című hosszú esszéjében olvassuk a következő kétes belenyugvását Tóth Erzsébetnek: „Én már nem csodálkozom. Egyre többet mormolom magamban. Hol zsaknokság volt, ott zsarnokság van. Medgyessy Péternek igaza van, amikor titokban az éj leple alatt viteti koszorúját az 56-os mártírok sírjához. De félnie nem a tojásoktól kell, hanem saját lelkiismeretétől.” (314) Néhány lappal később pedig igen mély kifakadásáról árulkodnak Tóth Erzsébet következő sorai: „Kegyetlenség kimondani, de mára súlyosan beteg ország lettünk. Mentálisan és fizikailag, és a kettő elválaszthatlan. Lehajtott fejjel, megroppant gerinccel élni, nemcsak az ember gyomrára megy rá, hanem egész életére. Az emberi tesnek nincs olyan része, amelyik ne adná tovább a sérülést. Hazugságban, megalázottságban élni évtizedekig, alkoholizmushoz, szívrohamhoz, depresszióhoz, hasnyálmirigyrákhoz vezet. Sorra halnak meg a kortársaim negyven-ötven évesen, másik részük kórházban fekszik, tudom mit beszélek. Eszembe jut Antall József meggyötört, tiszta arca, a pizsamás interjú. (…) A temetésen mellettünk idős, erdélyi házaspár állt. A néni megállás nélkül sírt. Siratta azt az ember, aki tizenötmillió magyar miniszterelnöke akart lenni, aki az övé és volt végre.” (Milyen szegények vagyunk, pedig milyen gazdagok lehetnénk, 322)

Legszemélyesebb „közéleti” s egyben fájó „közérzeti” élménye a New York-i költészeti fesztiválról való hazaérkezése utáni vallatása, melyet az Ügynökmúltban ekképpen írt meg: „Menjek ki a folyosóra, írjam le nevekkel, kivel találkoztam, mit csináltam New York-ban. (…) A papíron, amit visszaadtam, egyetlen mondat volt: »New York-i tartózkodásom alatt a barátaimmal találkoztam.« Neveket nem írtam. 1984! De régen volt, Istenem. Ügynöktörvény még nem volt, Orwell már nem élt. A dossziémra pedig nem vagyok kíváncsi.” (167)

Végezetül az Emberáldozatból idézzük a már-már költői érzékkel és érzékenységgel megírt „dühöngő” esszérészletét a zászlóról, amely mind a mai napig foglalkoztatja Tóth Erzsébetet, ugyanis Kínai legyező című legutóbbi verseskötetében a Hol vannak a zászlók?³¹ című versében újratematizálja korábbi írását, amelyben az augusztus 20-ai tűzijátékról és a zászlók hiányáról szól: „(..) hová jut így ez az ország? Tudom, a zászló csak jelkép. De a nemzet összetartozásának, egyáltalán létének legfontosabb bizonyítéka. Először a nemzet zászlójának színeiből azonosítanak bennünket az idegenek, akik semmit sem tudnak rólunk esetleg, csak ezt a szép három színt. Kis fantáziával minden nemzet zászlójából ki lehet bontani egész történelmét.” (160)

4. A cicire van igény (Médiatartalmú írások)

„Ami pedig nincs az újságban, az nincs.” (Magyarverés, 60) Sokan vélekednek így a sajtóról, de a televízióról, internetről is. Tóth Erzsébet médiatartalmú cikkei a kétezres évek első felének médiaszemélyiségeit viszik színre, amint felsorakoztatja őket. Így olvashatunk Noszály Sándorról, a Nagy Ő-ről (A szépségkirálynő füle, 163) vagy Zsanettről a Big Brotherből³²: „Ami július 5-én, a TV2 Mokka című adásában történt, minden eddigit felülmúl, médiaiskolákban lehetne tanítani, hogyan lehet egy ember méltóságába belegázolni, a földön fekvőbe még nevetve belerúgni.” (Vendéghaj, vagy amit akartok, 181–182). A Big Brother mellett a Való Világ valóságshow-ról is szó esik, amelynek első szériája 2002. szeptember 11-én indult útjára az RTL műsorában, valamint A Legyen Ön is milliomos! kvízműsorról.³³

Jellegzetes média-cikk a Ha megjönnek a lovasok: „egy mértékadó internetes portálon megjelent, hogy a világ vége hónapokon belül bekövetkezik – ez úgy látom három éve lehetett –, civil kezdeményezésként létrejöttek az Apokalipszis-bandák…” (199) És végül egy nagy port felkavaró eseményről számol be Tóth Erzsébet külön kedélyborzoló tárcájában, a Rövidített változatokban: „A Himnuszt is elsikkasszák az aranyérmes sportolóktól és tőlünk, nézőktől, olyat én még nem pipáltam. (…) Az Európai Úszószövetség úgy döntött, hogy nincs idő a nemzeti himnuszok végigjátszására. (...) Úgy tudom Európa nem létezik a nemzetek nélkül, amelyek alkotják. Nem létezik Róma, Lisszabon, Párizs, Budapest, Varsó nélkül. Nem létezik a Duna, a Szajna, Tokaj és a Hargita nélkül. A magyar, az észt, a román és német nyelv és himnusz nélkül. Petőfi és Goethe nélkül.” (201–202)

***

Tóth Erzsébet igényes, választékos írói nyelvének és filozofikus műveltségének hű bizonyítékai az olyan bölcselkedő „elszólásai”, amelyeket most fontosnak tartunk idesorjázni: „A csillagos ég fölöttem, az erkölcsi törvény bennem.”³⁴(A szépségkirálynő füle, 163); „Mélységes mély a múltnak múltja, és mélységes mélyre lehet süllyeszteni magunkról alkotott személyiségképünkbe nem illő, esetleg azon csúnyán rondító emlékeket.” (Szürkület, 39); „(...) a becsület olyan, mint a szüzesség. Nem lehet csak egy kicsit elveszteni.” (Ponzor, 86); „Ahogy azt a nagy keleti bölcsek már rég megállapították, minden bajunk okozója az idő. Vagyis a sietség. Sietünk, odaérünk-e? Le ne késsünk. Örökösen rohanunk. Pedig ami nem vár meg, az nem is fontos annyira.” (Nyári órák, 35); „Eltelik csaknem egy élet, és nem változik semmi. Semmi lényeges.” (Jégvirágok, 22); „(…) a nem íráshoz sokkal nagyobb önfegyelemre van szükség, mint az íráshoz.” (Nobel-díj, 23)

S legvégül szólaljon meg a költő is a publicistában. „Tóth Erzsébet szépen ír, s nem csupán szépen, bátran is, mert képes rá, hogy a szobákba – beengedje a külvilágot” – írja Erős Kinga az író stílusáról.³⁵Tóth Erzsébet „nem feledkezik meg szépírói mivoltáról sem. Sok-sok vendégszöveget csempész be tárcáiba (legtöbbször József Attilától kölcsönöz).”³⁶ Tóth Erzsébet Szívhangok című tárcagyűjteményének darabjaiban megtartja az igényes nyelvi szintet, mondatépítkezésében viszont eltér a sajtónyelvben megkövetelt egyszerű mondatkompozíciótól, és ha nem is vádolhatóak írásai tekervényes-szövevényes mondatszerkesztéssel, írói alkata és költői vénája felülírja az egyszerű szintagmákban való gondolkodást. Ez viszont csak előnyévé válik az olyan lírai tónusú szövegeknek, amelyekből egy csokrot nyújtunk most át tanulmányunk végére. „A rózsabokrok ágain már nyíltak a sötétlila rügyek.” (Mi lesz a rózsákkal?, 123); „Sötét titokvirágok nyílnak a süllyesztőben, lent virítanak, nem a napfényben.” (Szürkület, 39) „Én ők mind írók, a lélek mérnökei. Üvegzsebeik rongyosak.” (Üvegzseb, 46); „Koszorú azért, aki napokig összeszorított foggal várja a fizetést; koszorú azokért, akik hajnalban jönnek, és a kukákba hasalva keresnek valami ehetőt. Koszorú a lovakért, akiket az emberek közé hajtottak, és mégsem tapostak az emberekre.” (Koszorúk idején, 56–57) „Zöld erdő illatát, piros alma vizét, gyöngyharmat hűvösét éreztem. Gyöngye viola remegését.” (Fenyőmag, 97)

Feltehető a kérdés: mitől válnak Tóth Erzsébet írásművei emberközelivé és szerethetővé? Azáltal talán, hogy „tulajdonképpen bármelyikőnk lehetne nemcsak a szereplőjük, de a megalkotójuk is.”³⁷ Együtt rágcsálhatjuk a kis körte alakú, ízében semmihez sem hasonlítható fenyőmagot vele, és együtt keverhetjük bele a joghurtba a kétes, antidepresszáns hatásúnak vélt macskafüvet.

1 Megjegyzés: a borra és a cigarettára történik itt utalás. – L. N.

2: Alexa Károlynak A magyar polgár és a magyar író című írásáról írja Tóth Erzsébet: „Szívfájdító esszé, a polgárság elsiratása. Merthogy már nincsenek polgárok. Csókák vannak. Meg héják, meg multik, meg tahók, meg bunkók, meg buburnyákok.” (Csóka, 41)

3 „Két könyvet mégis vettem, kockáztatva ezzel, hogy a karácsonyt már az adósok börtönében töltöm: Bálint Péter Tarvágás és Hász Róbert A künde című regényeit.”(Éjszaka, kéktollú, 239)

4 „Viszem Fekete J. József könyvét, Mit ér az irodalom, ha magyar?; Beszédes István verseskönyvét, Messziről Andromeda…” (Mit ér az irodalom?, 271)

5 „De hiszen itt van előttem a Székelyföld és a Forrás júniusi száma, Buda Ferenc CD-je, Fölöttem hold is, csillag is…” (Mit ér az irodalom?, 270)

6 „Mi hasznom van abból, hogy tudom ki írta a Hideg napokat?” (Csendes Don, 46)

7„Nekem költő alig létezett rajta kívül. (…) Van-e még »egyszerű olvasó?« És meddig lesz, ha van? Nem fogja elvenni tőlünk a digitális világuralom a gyönyörű, húsz-harminc éveken át agyonolvasott éjjeli szekrényeken tartott verseskönyveket? »Anyám fekete rózsa, nem tud kiszínesedni…« – hallgatom a csodálatos sorokat, s bizony a könnyeimmel küszködöm.” (A költő arca, 208)

8 Domokos Mátyásnak Az olvasó fényűzése című három kötetes hátrahagyott tanulmányairól írja Tóth Erzsébet: „Nyár óta olvasom, leteszem, előveszem, nem tudok betelni vele.”(„Minden vágyad az Isten szava benned”, 246)

9 „Míg oda voltam, Erős Kinga kritikagyűjteményét, a Könyvbölcsőmet hozta a postás. Milyen szép cím! Nekünk könyvbölcsőnk volt, és valószínűleg könyv lesz a kezünkben halálos ágyunkon is.” (Mit ér az irodalom?, 270)

10 Esterházyval ha nem is baráti, de eléggé szívélyes (volt) a kapcsolatom. (Az angyalok mintha késtek volna, 315)

11 Ferdinándynak lesz könyvbemutatója az írószövetségben.” (A tavalyi tükör, 124)

12 Lásd: 16. lábjegyzet!

13„Jász Attilával beszélgetve aztán fény derült arra is, miért lett az én könyvem címe Rossz környék. Attila mondta, hogy ő Tatán él a családjával, erre rögtön rávágtam, hogy én meg Tatabányán születtem” (Könyvheti mulatságok, 230)

14 „A Diafilmgyártó Vállalatnál dolgoztam szerkesztőként, legszebb munkáim közé tartozott a Vuk és az Egri csillagok diafilmszövegeinek megírása. (Kertész Imre is írt diafilmeket pályája kezdetén.)” (Ügynökmúlt, 166); Kertész Imréről beszélgettünk (Esterházy Péterrel –L.N.), aki akkoriban nősült újra, vagy még csak szerelmes volt, nem tudom. Megállapítottuk, milyen szép ez, hogy a szerelem nem korfüggő, örültünk.” (Az angyalok mintha késtek volna, 315)

15 Kontra Ferenc, aki a félelmetes nevű Darázson született, és első regényének, a Drávaszögi keresztek címet adta, ragaszkodik az önéletrajzisághoz, nem próbálja a hősre, a beszélőre, más álarcos figurákra testálni az általa megélt sorsot. (A történelem fáj, 255)

16 Mózsi Ferenc Szénaillat száll (1986) című könyvének tréfás dedikálása: „Tóth Erzsébetnek, Egy védtelen vers közege – és ami előtte és utána lebegséges – kapcsán és révén, szere Tettel, Csíkhágó, 1986. május 20.” „Drága Feri, szénaillat száll, és olyan mindegy: Chicagó felől vagy felé.” (Szénaillat száll, 248–249)

17 „Hiába mondta el Oravecz Imre, hogy az írók milyen gyalázatos anyagi helyzetben vannak, én csak a múló szépségemmel törődöm…” (Íróiszony, 32)

18 Utalás Tóth Erzsébet olvasmányélményére: Orbán Ottó Ablak a földre című indiai útinaplójára. (A költő arca, 207)

19 „Ottlik volt divatos egyetemi éveim kezdetén…” (Csendes Don, 47)

20 „A legújabb decemberi szám (Könyvpiac – L.N.) bevezetőjében Pécsi Györgyi főszerkesztő Jean Baudrillard francia filozófustól idéz egy megfontolandó gondolatot: a művészet »nem azért hal meg, mert már végleg elfogyott, hanem azért, mert túl sok van belőle.«”

21 Szentkuthy Miklósnak Az alázat kalendáriumából idéz Tóth Erzsébet egy hosszabb passzust. (Lásd: Szentkuthy-közelítések, 265–269)

22„Temesi Feri szerint az orvos akkor végzi jól a dolgát, ha pontosan azzal kezel bennünket, amilyen diagnózist mi, betegek megállapítunk magunknak.” (Eltitkolt betegségeim, 10)

23 Tódor János a skizofrénekről írt tanulmányából, A zárt elméktől az élhető életig címűből idéz Tóth Erzsébet: „A társadalmi empátia- és toleranciaszintje mellett a kitárulkozó őszinteségből a betegnek alighanem csak helyrehozhatatlan hátrányai származnának.” (83)

24 Tornai József kitűnő macskaszakértő írta a gazdikról: reggeltől estig nézheti imádottját” (Minek képzeled magad?, 120)

25Tarján Tamás, Félközép, féltávol, Szívhangok, Könyvhét, 2008/8, 483.

26 „Meg akarták dönteni az Antall-kormányt, és nekem meg kellett kerülnöm fél Rákospalotát, hogy eljuthassak anyámhoz” – emlékezik vissza a Szürkület című írásában a szerző. (37)

27 Tóth Erzsébet: ? verse

28Az őszödi beszéd néven elhíresült szónoklat Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2006. május 26-án egy hónappal a parlamenti választási győzelem után az MSZP frakció zárt balatonöszödi ülésén tartott záróbeszéde.

29A Katrina hurrikán egy intenzív és pusztító hurrikán volt 2005 augusztusában, amely főként a Mexikói-öblöt és az Egyesült Államokat érintette, hatalmas pusztítást és árvizet okozva többek között New Orlansban.

30 (Medgyessy-kormány: 2002. május 27–2004. október 4.)

31 Tóth Erzsébet, Hol vannak a zászlók?, in.: T.E., Kínai legyező, Nap Kiadó, Bp., 2021, 41–42.

32 2002. szeptember 1-től december 21-ig sugározta a TV2 a Big Brother valóságshow első magyar szériáját, mely minden addigi nézettségi rekordot megdöntött.

33 A Legyen Ön is milliomos! televíziós műveltségi kvízműsor 2000. február 29-én debütált az RTL Klubon.

34 A teljes idézet így hangzik: „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” (Immanuel Kant)

35 Erős Kinga, Három kortárs – Új Könyvpiac, 2008/7–8, 11.

36Darvasi Ferenc, Egyenes gericnc, Tóth Erzsébet tárcái, Magyar Nemzet, 2009. január 3., 35.

37 Hanti, i.m., 106.