Fiatalok a parókián
Zsúnyi atya rendszeresen szervez kézműves foglalkozásokat az alsós hittanosoknak. A különlegessége ennek a foglalkozásnak az, hogy a felsős diákok foglalkoznak az alsósokkal, nem pedig a felnőttek.
Emlékszem, általános iskolás koromban a templomon kívül a hittan terembe volt csak bejárásunk. Minden más a templomudvarban számunkra tiltott terület volt és mindent titok övezett. Amikor a plébánossal akartunk beszélni, azt csak a parókia ajtajában tehettük meg. Ilyenkor próbáltunk belesni a parókia sötét szobáiba, de hiába. Pedig sok minden érdekelt bennünket: hogyan készülnek az ostyák, hol ebédel a plébános, hogyan harangoznak, ki harangozik, mi van az ajtó mögött ahonnan az atya előjön, amikor kezdődik a hittan óra, milyen folyadék a szentelt víz, hogyan éghet örökké az örökláng és sok minden más is.
Amióta Zsúnyi Tibor atya a plébános, ez szintén megváltozott. Amikor először találkoztam vele, a parókia már átesett a felújításon és az utolsó simítások folytak. Az atya akkor körbevezetett a parókia helységein és minden zegzugát megmutatta. Nagy élmény volt ez számomra, a gyermekkori titokzatos világ megnyílt előttem. Azóta a parókia ajtaja mindenki számára ugyanígy nyitva áll, és bárki betekintést nyerhet az ott zajló eseményekbe.
Nincs ez más a mostani hittanosokkal sem. Számomra meglepő volt és nagyon színpatikus gesztus amikor a délutáni mise után a plébános meghívta őket egy üdítőre a parókia konyhájába. Közben kötetlenül megbeszélték a következő napok feladatait, programjait.
Zsúnyi atya rendszeresen szervez kézműves foglalkozásokat az alsós hittanosoknak. A különlegessége ennek a foglalkozásnak az, hogy a felsős diákok foglalkoznak az alsósokkal, nem pedig a felnőttek. Ez abból a szempontból előny, hogy ilyen mód szinte minden generáció be van vonva valamilyen feladatba. Másrészt megszűnik egy olyan generációs szakadék, ami segíti az alsósok feloldódását és nem utolsó sorban a felsősök megtapasztalhatják azt, hogy milyen egy közösségépítés, mit jelent a csapatszellem, megtanulnak egymással törődni.
Természetesen a felsősök sem maradnak törődés nélkül. Amikor ott voltam, az atya pont vacsorát rendezett számukra. Pizza és hamburger "partyt". Előző nap, a szentmise után mindenki elmondta az atyának milyen pizzát és hamburgert szeretne másnap vacsorára és az atya kedvezett nekik. Közös ima, majd vacsora, utána pedig éneklés és a végén még táncra is perdültek a fiatalok a hittanteremben.
Összességében elmondható, hogy ezek az apró gesztusok, egyszerűnek mondható ötletek azok, amik változást hoztak. Ily módon az egyházközösség tett egy lépést a fiatalok felé, és valóban "nyitottak", hiszen ahogy beszámolóm elején is említettem, korábban nem voltak nyitva a parókia kapui. A kézműves foglalkozások jó alkalmat teremtenek a az egymás felé fordulás, a közösséghez alkalmazkodás gyakorlására.