Friedrich Ignácné sz. Reményi Margit - a solymári sváb kultúra megőrzésének kiemelkedő alakja
Manci néni neve fogalom a sváb hagyományok megőrzése kapcsán.
Friedrich Ignácné sz. Reményi Margit
Manci néni
Tanító, Arany- , Gyémánt- és Rubin diplomával rendelkező Pedagógus, Táncpedagógus - Solymár
(1921 – 2012)
Friedrich Ignácné Reményi Margit, mindenki Manci nénije 1921.07.04-én látta meg a napvilágot Szombathelyen, német nemzetiségi családban. Iskoláit Kőszegen végezte, s a Szent Domokos-rendi nővérek tanítóképzőjében szerzett diplomát.
1941. november 03-án érkezett Solymárra. A solymári általános iskolában kezdett tanítani, amely tanári pályájának első és egyetlen állomása volt. Pályáját német nyelvtanítással kezdte, amely ideiglenesen megszakadt 1946-ban, mivel a kitelepítések körüli időkben nem lehetett német nyelvet oktatni az általános iskolákban. Osztályfőnökként dolgozott a továbbiakban, míg 1956 után ismét visszatérhetett a német nyelv tanításához.
De nem csak tanított, hanem bizony nagyon sokszínű munkát végzett, vasárnapi iskolát és katolikus leánykört szervezett, kollégáival rövid ideig vezette a művelődési házat és nagy hangsúlyt fektetett a nemzetiségi hagyományok megőrzésére, a tánckultúra továbbvitelére. Tanácstagként is dolgozott, 20 éven át szervezte, vezette az 1983-ban alapított nyugdíjasklubot.
Amikor Solymárra került a helyi leánykör vezetésén és az iskolai német nyelv tanításán keresztül belecsöppent a helyi szokásokba, amelyeket - maga is német nemzetiségi származásúként - teljesen magáévá tett. Nemsokára a helyi szokások és a helyi népviselet avatott ismerőjévé és őrzőjévé vált.
Saját bevallása szerint is szigorú tanár volt. Megkövetelte a rendet, a füzetek külsejétől kezdve, a pontosságon és az öltözködésen át, az egyvonalban lévő táncos szoknyaaljaktól elvárt hosszúságig, melynek a földtől harmincöt centiméterre kellett lennie, és attól három ujjnyira pedig a köténynek. Ez volt a rend. Ebben a szigorúságban és következetességben példaképe Jablonkay Igazgató Úr volt.
Manci néni szigorúságával kapcsolatban egy kedves történetre maga Kleer László – a Solymári Hírmondó főszerkesztője - így emlékezett a magazin hasábjain:
„A Hírmondóban megjelent egy általam készített fotó, amelyen iskolás gyerekek táncolnak. Egyik nap a szerkesztőségben megkeresett Manci néni és nagyon keményen számon kérte rajtam, hogy milyen fénykép jelent meg az újságban. Megnéztem a képet, és semmilyen hibát nem fedeztem fel rajta. … Kérdően néztem rá. Hát nem látja, hogy az egyik gyereken nem megfelelő cipő van, és pont az került be az újságba? – kérdezte. … Aztán megértettem őt – az életét tette fel arra, hogy a megfelelő öltözetben menjenek színpadra a gyerekek, és amikor véletlenül egy hiba történt, akkor én azt lefényképeztem, és az utókor még azt hiheti, hogy ez így volt rendjén egykor Solymáron.” Manci néni nagyon büszke volt arra, hogy már 1941-ből is volt olyan fényképe, amely táncos solymári gyerekeket ábrázolt.
Generációkon átívelt a pályája. Solymáron sok olyan család él, akiknél a nagyszülőktől kezdve, a gyermekekig, majd az unokákig tanította a családtagokat. A családokkal bensőséges kapcsolatot ápolt. De nem csak a családokhoz volt hű, hanem az iskolájához is, ahová még nyugdíjazása után is nap, mint nap bejárt. Tiszteletére már életében termet avattak a Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános Iskola falain belül.
Ő indította útjára a solymári helyi hagyományokhoz illeszkedő táncoktatást, az első – ám még magyar - tánccsoportját a barátnőjével, Wéber Erzsébettel hozta létre. Jelentős szerepe volt abban is, hogy a régi népi viseletekhez hű, az eredetihez nagyon hasonló ruhákban táncoljanak a gyerekek. 1972-ben alapította meg az iskola immáron német nemzetiségi tánccsoportját, a később Hétlépés Táncegyüttes néven ismert csoportot. 1983-ban megalapította az Ifjúsági Tánccsoportot, amely azóta is folyamatosan működik. Manci néni halála – 2012 óta – a csoport Reményi Margit néven tevékenykedik, Milbich Edit és Geringer Péter vezetésével.
A táncoktatás felvirágoztatásában nagy szerepe volt Solymáron Manci néni mellett Manninger Miklós koreográfusnak, aki 1978-tól kapcsolódott be a helyi munkába és alkotta meg a közösség számára helyi gyűjtésein alapuló csodálatos, fesztivál díjas gyermektáncait.
A solymári tánckultúra megteremtői tehát, Manci néni, valamint Manninger Miklós koreográfus egy német nemzetiségi gyermektánc fesztivál létrehozását kezdeményezte.
Solymár Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestülete és Német Nemzetiségi Önkormányzata a kezdetektől fogva fontosnak érezte a gyermektánc fesztivál gondolatát, helyszín és anyagi támogatás biztosításával segítette a rendezvény létrejöttét, fejlődését, melyet először 1997. május 10-11-én rendeztek meg.
A nemes kezdeményezést a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa (Landesrat) is felkarolta, országos szintre emelte és saját rendezvényévé nyilvánította.
A Fesztivál megálmodóinak és a rendezvény szervezőinek, házigazdáinak a célja az volt, hogy országos mozgalom bontakozzon ki, amellyel a német nemzetiségi tánckultúra terén minőségi fejlődés érhető el, hiszen a koreográfusok, a tánccsoport vezetők, a táncosok sokat tanulhatnak egymástól, Nem kevésbé fontos cél volt az is, hogy gyermek tánccsoportok fejlődésével biztosítani lehessen az ifjúsági-felnőtt tánccsoportok megfelelő utánpótlását is. A Fesztivál a német nemzetiségi tánckultúra megjelenítésének és tovább éltetésének rangos eseményévé nőtte ki magát.
A fesztivál a X. jubileumi rendezvénytől kezdődően (2017) az országos hírű koreográfus emlékére felvette a „Manninger Miklós – Fogjuk meg egymás kezét!” – Országos Német Nemzetiségi Gyermektánc- Fesztivál” elnevezést. A koreográfus hagyatékának őrzője, a Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány, ezen a rendezvényen adta át először a koreográfusról elnevezett Alapítványi Díjat, melyet a szakmai zsűri döntése alapján vehet át az arra érdemes tánccsoport.
Manci néni az egyik legnagyobb eredményének – saját bevallása szerint is – azt tekintette, hogy kétévente – mind a mai napig – Solymáron rendezik meg az általa és Miklós által megálmodott országos német nemzetiségi gyermektánc fesztivált.
Manci néni neve tehát fogalom a sváb hagyományok megőrzése kapcsán, sokat és eredményesen fáradozott ezen a területen. A gyerekekkel, a tánccsoportokkal számos hazai és külföldi sikert aratott.
Szerteágazó tevékenysége nem csak nyelvtanítási és táncpedagógia munkát ölelt fel, hanem a felnőttképzésben is részt vett: a solymári PEMÜ műanyag ipari gyárba járt órákat adni 7.-8. osztályt végző munkásoknak. Közéleti tevékenységet is vállalt, 1994-ben az első német nemzetiségi önkormányzat képviselőjének is megválasztották.
A közösségért, a közösségben végzett érdemeit többször is elismerték. 1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1985-ben a Solymár Nagyközségért kitüntetésekkel, 1996-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, 2000-ben a Solymárért díjjal, majd 2006-ban a magyarországi németek által adható legmagasabb elismeréssel, az Arany Dísztűvel jutalmazták munkásságát. 2010-ben vette át rubin diplomáját, a pedagógusi pályáján eltöltött több, mint 70 év gyümölcseként. Megható volt számára, hogy az önkormányzattól kapott arany medál, egykori solymári tanítványa, Rétfalvi Katalin ötvös míves munkája.
Sok kitüntetése mellett arra is büszke volt, hogy 1997. február 26-án ő fogadhatta Dr. Roman Herzogot, a Német Szövetségi Köztársaság elnökét magyarországi látogatása során Solymáron, aki megtekintette a helyi művelődési házban a solymári gyermektáncosok által előadott Manninger Miklós koreográfiát.
Manci néni 2012. november 28-án, életének 92. évében hunyta le örökre szemét, nyughelye a solymári temetőben található. Bár nem solymári születésű volt, mégis a 70-es, 80-as évekre szinte az egyedüli solymárivá vált, aki még részleteiben ismerte a II. Világháború előtti, helyi hagyományokat és pedagógusként, kultúrcsoport vezetőként tovább tudta adni azokat.
Élete, munkássága, aktivitása, az egész életén át tartó szolgálata a közösségért példaértékű volt, halálával nagy űrt hagyott maga után a helyi közösségben.
A Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány a 2017-es országos gyermektánc fesztiválon Manci néniről és a munkásságáról az ott kiállított tablón emlékezett meg.
Friedrich Ignácné Reményi Margit nevét nemcsak a solymári iskolai tanterem, az általa alapított tánccsoport és a solymári közösség őrzi, hanem a solymári Német Nemzetiségi Önkormányzat által alapított Reményi Margit Díj is, melyet először a 2023. évi Manninger Miklós - "Fogjuk meg egymás kezét!" - XI. Országos Német Nemzetiségi Gyermektánc Fesztiválon adtak át először az arra érdemes tánccsoportnak.
Forrás: Solymári Hírmondó, 2010, Solymári Magazin, 2012.; Marlokné Cservenyi Magdolnával készített interjúim; Rádió Solymár, 2011. interjú Friedrich Ignácné Reményi Margittal – A II. Világháború Solymáron egy fiatalasszony szemével c. riport; Solymári Magazin – 2012. II. évfolyam 12. szám