Girolamo Diruta intelmei orgonaátiratok elkészítéséhez (1609)

Az egységes Első kötet gyakorlati intelmeit követi a Második kötet, mely négy könyvre, azaz négy különálló fejezetre van osztva, melyek nagyrészt elméleti kérdésekkel foglalkoznak. Az első könyv a korabeli orgonisták egy nagyon fontos tevékenységére fókuszál, mégpedig az úgynevezett intavoláció elkészítésére, amely többszólamú zeneművek átírását jelenti kétsoros orgonakottába. Diruta példákon keresztül is bemutatja a helyes folyamatot: először a különálló szólamkották hangjait kell partitúrába szedni, majd a kész partitúrából lehet átírni egyesével a szólamokat az ütemvonalakkal előkészített orgonakottába. Először a két külső (szoprán, basszus) szólamot kell a jobb és a balkéz rendszerébe írni, ezt követik a belső szólamok. Ezzel persze még nincsen kész az átirat, ugyanis ahol lehetőség nyílik rá, diminúciókkal, vagyis különféle virtuóz és elegáns díszítésekkel kell még élénkebbé tenni a darabot. Ez már rendkívül komoly feladat, hiszen az ellenpont szigorú szabályain túl, az ízlésbeli kritériumokat is szem előtt kell tartani. Ez a dialógusból is kiderül:

Diruta A diminuált intavoláció művészete igen nagy elvárásokat támaszt, ahhoz először kiváló énekessé és az ellenpont mesterévé kell válni.

Erdélyi Oly nehéznek festi le a feladatot, hogy egészen elment a kedvem tőle.

Diruta Nagyságod ragyogó elméje előtt nem létezik olyan akadály, mely gondot okozna. Elég csak arra emlékezni, amikor az Első Kötetben az igen nehéz és homályos dolgok, egyszerű példák segítségével nyomban érthetővé és világossá váltak. Annál könnyebb lesz a diminuált intavoláció megtanulása, mivel a különböző példák tanulmányozásán túl, melyeket adni készülök, segítségére lesznek különböző híres orgonisták intavolációi is. Különösképpen Claudio Merulo úr műveit ajánlom, hiszen ő az, aki mindenkinél jobban kiművelte a diminúció gyönyörű művészetét, mely különböző nyomtatott műveiben, mint a Misék, Ricercare-ok, Canzon alla francese, és toccatáiban megfigyelhető.

Diruta rendkívül részletes leírást közöl a díszítések típusairól, alkalmazásának megfelelő helyeiről a darab közben, és tanácsokkal szolgál az előadásmódjukra vonatkozóan is. Ez a metódus már a kortársak számára is annyira teljes volt, hogy más korabeli értekezésekben nem is részletezik az intavoláció gyakorlatát, hanem egyszerűen az Il Transilvano szövegéhez irányítják az olvasót.

Diruta példaként maga intavolál és lát el diminúciókkal egy-egy darabot Antonio Mortaro-tól (Canzon detta l’Albergona) és Giovanni Gabrielitől (Canzone detta La Spiritata). A példafeladat, nagyszerű művészi díszítésein túl, egy igazi innovációt tartalmaz, Diruta ugyanis betűkkel jelöli meg a különböző kiírt díszítéseket, mely előképe a későbbi korok kottáiban található díszítési jelzéseknek.

Giovanni Gabrieli, Canzone detta la Spiritata hangfelvétele (a linkre kattintva) előadásomban meghallgatható, melyet a bolognai San Procolo templom 1580-ban épült Malamini orgonáján vettem fel.