Girolamo Diruta nyomában
Az MMA ösztöndíj segítségével születő könyv a reneszánsz kori orgonista, Girolamo Diruta legfőbb művét, az Il Transilvano című orgonaiskolát (1593, 1609) dolgozza fel. A könyv rendkívül érdekes mondanivalójának feltárása mellett személyesen is felkeresem a mű szempontjából fontos helyszíneket.
2019-ben meglátogattam a szerző szülőföldjét, Derutát, ahol Carlo Segoloni professzor (Diruta életének legfontosabb kutatója) által szervezett konferencián vettem részt, amin magát az orgonaiskolát mutattam be.
Idén sikerült eljutnom a reneszánsz kori zeneművészet fellegvárába, a velencei Szent Márk bazilikában orgonálhattam, Alvise Mason, jelenlegi orgonista közbenjárásának köszönhetően. Az Il Transilvano szempontjából kiemelt helyszín, ugyanis itt szolgáltak Diruta példaképei: Claudio Merulo, Gioseffo Zarlino, Andrea és Giovanni Gabrieli és még sokan mások, de később Claudio Monteverdi is megfordult ugyanazon az orgonakarzaton.
Júniusban a chioggiai dómban orgonáltam, ez volt sokáig Diruta szolgálati helye, valamint itt írta meg az Il Transilvano első részét 1593-ban. A város akkoriban Velence fennhatósága alá tartozott, szintén lagúnákra épült, és hasonlóképpen kanálisok szelik át.
Hálával tartozom a dóm orgonistájának és egyben Diruta utódjának, Francesco Bertotto-nak a lehetőségért.
Sajnos egyik helyen sem maradt meg az eredeti orgona, egész Veneto tartományra jellemző, hogy a barokk korban mindenhol új hangszerek épültek, ami a régiek megsemmisülésével járt. A Szent Márk és a chioggiai dóm orgonáit Callido építette a XVIII. század közepén, mindenesetre a hely szelleméért érdemes volt az utazást megtenni.
Következő célom Correggio, ahol Diruta, későbbi mestere, Claudio Merulo da Correggio után kutatott, annak reményében, hogy nála tökéletesítheti billentyűs technikáját.