GYERMEKÉVEK

Az elmúlt időszakban a soron következő GYERMEKÉVEK című hangversenyem anyagán dolgozom-dolgozunk Birtalan Zsolt zongoraművész kollégámmal. A 20. század eleji, ritkán hallható magyar szerzők és Francis Poulenc dalai ezúttal a gyermekek világába kalauzolnak bennünket. Szép számmal találtunk a témában dalkompozíciókat, melyek jól körvonalazzák a gyermeki lét örömeit, játékosságát, vagy épp viszontagságait. A színes műsor felvonultatja – többek között – Farkas Ferenc örökzöld Weöres-sorozatát (Gyümölcskosár), Kósa György kevéssé ismert gyermekdal-ciklusait, Lajtha László Altatóit és Seiber Mátyás Edward Lear verses meséjére írt A bagoly és a cica című dalát. E két utóbbi szerzőre különösen nagy hatással volt a század eleji nyugat-európai zene, így műveik egyfajta hidat képeznek műsorunk magyar és francia dalai között.

Francis Poulenc két ciklust komponált kifejezetten gyermekhallgatóság számára; a viszonylag ismert La courte paille-t és a szinte alig ismert Quatre chansons pour enfants-t. Ezek mellé olyan dalokat választottam, mint a francia Hatok stílusát tükröző korai Le Bestiaire (Apollinaire) és Cocardes (Cocteau), vagy a neoklasszikus hangzású, paródia-szerű Airs chantés-t. A még útkereső fiatal Poulenc rakoncátlan gyermeki hangját halljuk ezekben a dalokban.

Az olykor játékos és könnyednek tűnő gyermekdalok komoly feladatot rónak az előadóművészre; célunk megragadni a gügyögés-mentes, bensőséges, őszinte hangot.

Elméleti munkámban folytatom a Poulenc-dalok kutatását és fordítását, mely hiánypótló vállalkozásnak bizonyul.

(A képen Francis Poulenc és Denis Duval részleteket adnak elő a La courte paille c. dalsorozatból)