Győrffy Ákos esszéje a Vigiliában

A Vigilia júniusi számában, a zenéhez kapcsolódó tematikus blokkban jelent meg Győrffy Ákos Nem épült semmi című esszéje. Egy részlet a szövegből: "A csend felé tolt valami egész életemben, ezt most, negyvennégy év után tisztán látom. Korábban is sejtettem, tudtam erről az erőről, amely a gravitációhoz hasonló szelíd kérlelhetetlenséggel terelt az üres akusztikus terek felé. Az üresség akusztikáját leginkább az erdőben találtam meg, a Börzsöny középhegységi vadonjának bizonyos pontjain. Az üresség számomra soha nem volt egyenlő a semmivel, inkább valamiféle rend homályos sejtelmét jelentette. A rend jelenlétét a legritkább esetben érzékeltem az emberi világban. Az ember által még kevéssé háborgatott rejtett zugok viszont őrizték az emlékét. Van itt valami, amit az emberek mintha kiűztek volna magukból. Mintha nem tűrnék a közelükben, a lelkükben, halálra rémülnek tőle, gyűlölik. Így láttam ezt bő két évtizeddel ezelőtt, az erdőjárások legsűrűbb éveiben. Olyan nagyon másképp ma sem látom."