Határokkal határtalanul Beszélgetés Antal Anikó Zsuzsannával a kanadai magyar diaszpórairodalomról
Antal Anikó Zsuzsannával, a kanadai magyar diaszpórairodalom kutatójával készült interjúm.
Határokkal határtalanul
Beszélgetés Antal Anikó Zsuzsannával, a kanadai magyar diaszpórairodalomról
A diaszpórairodalom egyedisége abban érhető tetten, ahogyan azt Márai Sándor
fogalmazta meg „Kelj föl és járj!” című esszéjében: „A leghordozhatóbb haza
kétségtelenül az anyanyelv.” Jelen interjúban a Torontóban élő Antal Anikó Zsuzsannát,
költőt, írót, tanárt kérdeztük a kanadai magyar diaszpóra irodalmáról.
LN: Hogyan képzeljük el a kanadai magyar irodalom helyét a világirodalomban?
AAZS: A kanadai magyar diaszpóra irodalmáról szólni olyan, mintha egy hatalmas
galaxisban szétszórt csillagok fényét próbálnánk összegyűjteni, mivel hihetetlenül
gazdag és értékes anyaggal van dolgunk. 1988-ban az ÉS-ben jelent meg Kürtösi Katalin
recenziója A kanadai hungarológia eredményei címmel Dr. Bisztray György Hungarian-
Canadian Literature (University of Toronto Press) című könyvéről, amelyben az egyik
legrészletesebben vitatott kérdés volt ennek az irodalomnak az elhelyezése a
világirodalomban. Bisztray György szavait idézve a következőképpen határozható meg a
kanadai diaszpórairodalom státusza: „A Kanadában magyarul írt művek helyzete sajátos
ötszögben helyezkedik el, amelynek csúcsai a következők: a világirodalom, az
anyaország irodalma, a befogadó ország irodalma (angol és francia kanadai), a befogadó
ország más kisebbségi irodalma és az adott nyelv, a magyar, más országokban
kisebbségként született irodalma.” Az, hogy miképp élt és él ez a diaszpórairodalom,
természetesen több tényezőtől is függ, de elsősorban, ahogy többek között Miska János is
rávilágít A magyar irodalom Kanadában 1900-2010 című kötetében (Kráter Kiadó 2012),
az első és legfontosabb faktor nem más, mint maga az alkotó nyelv.
LN: Kit lehet megnevezni elsőként, aki magyar szerzőként Kanadában járt?
AAZS: Budai Parmenius István (kb. 1555-1583) latin nyelvű humanista költőnk volt az
első, aki a nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően jutott el Új-Funlandba. Hazafelé
hajótörést szenvedett, de a versei megmaradtak, mert azok egy másik hajón voltak.
LN: Mikortól beszélhetünk úgynevezett első migrációs hullámról, amely elérte Kanada
partjait is?
AAZS: Az első bevándorlási hullám a 19. század végére datálható, amikor is
magyar telepesek a préri, főleg Saskatchewan területének végtelen csöndjébe érkeztek.
Számukra az irodalom nem publikációkat és köteteket jelentett, hanem csendes
konfessziókat a honvágyról, a küzdelemről, a nehéz fizikai munkáról, és inkább
kordokumentumként szolgálnak, mint műalkotásként. A Whitewood-ban élő Szatmári
János (1869-1947) A préri éneke (1902) című 3000 sorból álló önéletrajzi eposza
1 Antal Anikó Zsuzsanna 1981-ben született Nyíregyházán. Magyar-francia szakos tanár, abszolvált
doktorandusz. Verseskötetei, novelláskötete és regénye Torontóban jelentek meg. Közel húsz éve él Kanadában.
A torontói Arany János Magyar Iskola igazgatója. A Kanadai Magyarságtudományi Társaság tagja.
a kanadai magyar irodalom kezdetét is jelenti. A hagyományos, 12 szótagos,
páros rímelésű alkotás inkább részletes korrajznak tekinthető.
LN: Feltételezhető, hogy a második világháború után datálható a második magyar
bevándorlási hullám…
AAZS: Így igaz, a második hullám az első világháborút követően indult. Palla
Mária Írók határok nélkül: bepillantás a kanadai magyar irodalomba című tanulmányában,
amely a Tiszatáj 2018. januári számában jelent meg, így ír: „a nagy gazdasági világválság
hatására az 1930-as években a folyamat leállt ugyan, de a második világháborút, majd a
1947-es kékcédulás választásokat követően újra nagyobb számban érkeztek reményt
vesztett magyarok.”
LN: Mikor érte el virágkorát a kanadai magyar diaszpórairodalom?
AAZS: Az 1956-os menekülthullám kulcsfontosságú, mivel ez hozta létre
Kanadában az első, tudatosan irodalmi céllal szerveződő szellemi műhelyeket. A
szakirodalom éppen ezért ezt a korszakot a diaszpóra irodalom „aranykorának”
nevezi. Kanada mintegy 37 ezer, főként fiatal magyar bevándorlót fogadott, ők
voltak azok, akik a kanadai tudományos és művészeti életbe nagy jelentőséggel
kapcsolódtak be, és komoly irodalmi anyaggal gazdagították a diaszpóra kulturális
életét.
LN: Kik voltak ennek az aranykornak a legjelentősebb szerzői?
AAZS: A bőség zavarában vagyok, ha erre a kérdésre kell válaszolnom. Kemenes
Géfin László (1937–2003) a korszak talán legjelentősebb lírai hangja. Művészete a
posztmodern európai avantgárdhoz kötődik. Fáy Ferenc (1921–1981) lírájában a
nemzeti sors, a magyar történelem drámája és a hűség motívumai a legerősebbek.
Továbbá: Faludy György, Vitéz György, Tűz Tamás, Veszely Ferenc, Zend Róbert,
Tamási Miklós, Kasza Márton Lajos.
LN: Vannak-e az 1956-os generációból olyan szerzők, akik a mai napig aktív részesei a
kanadai magyar irodalomnak?
AAZS: Számomra különösen kedves a mind a mai napig alkotó vancouveri
Gyarmati Farkas Dezső költészete. Fontos megemlítenem a Montreálban élő Farkas
Endre György líráját is, aki 2025-ben vehette át a Balassi Bálint emlékkardot
kiemelkedő irodalmi munkásságáért. Király Ilona is jelentős irodalmi munkássággal
gazdagította a kanadai magyar diaszpóra líráját, valamint Dancs Rózsa, aki a
Kalejdoszkóp folyóirat alapítója és szerkesztője. A korszak és a teljes kanadai
magyar irodalom kutatásában és életben tartásában megkerülhetetlen az 1956-ban
emigrált Miska János munkássága. Rendszerezte és bibliográfiailag feldolgozta a
kanadai magyar irodalom teljes anyagát (A kanadai magyar irodalom 1945 után,
vagy Bibliographical Dictionary of Hungarian Writers in Canada). Ő alapította meg
a Kanadai Magyar Írószövetséget.
LN: Milyen változást idézett a kanadai magyar diaszpórairodalomban a nálunk
történt rendszerváltozás időszaka?
AAZS: A rendszerváltás alapvetően formálta át a diaszpóra, az irodalom és az
„otthon” viszonyát. Ezek voltak a generációváltás évei. Sajgó Szabolcs, Simándi
Ágnes, Hegedős Györgyi és még sorolhatnám a neveket.
LN: Mit hozott magával az ezredforduló, amikor is újabb generációváltás történt?
AAZS: A 2000-es évek fordulóján a harmadik és a negyedik generáció tagjai
számára a magyar nyelv az anyanyelv-vesztés miatt már nem elsődleges
identitásjelölő volt. Az identitás fenntartásában nagyobb szerepet kapnak a magyar
iskolák, a másodlagos szimbólumok, a hagyományok, az ünnepek, az étkezési
szokások és a népzene, táncházmozgalom. Az irodalmi élet súlypontja a puszta
szövegalkotásról áttevődik a kulturális megőrzésre.
LN: Mi a helyzet jelenleg? Tudom, általad is még születik magyar nyelvű
szépirodalom, de mi a tendencia?
AAZS: Korábban említettem már az anyanyelv-vesztést, és valóban
megfigyelhető, hogy magyar származású szerzők angol nyelven írnak, ám műveik
témái, karaktereik vagy háttérinformációik a magyar diaszpórához és a magyar
gyökerekhez kötődnek. Például: Susan Man Magicians c. novelláskötete, Tamas
Dobozy Ghost Geographies c. novelláskötete, Ibi Kaslik regényei stb. Nagyon fontos
megemlíteni a 2018-tól minden évben megjelenő antológiát, amelyet a KMÍSZ ad ki, s
amely egész Torontótól Montreálon át Vancouverig átöleli a jelenleg is magyarul vagy
angolul alkotó szerzők műveit.
LN: Te magad alkotóként hogyan éled meg a diaszpóra-létet?
AAZS: Érdekes, de nem meglepő, hogy a mai digitalizált, gyors világunkban én is szinte
hasonló kihívásokkal találkozom, mint az „elődeim”, többek között a két világ közt lebegés
érzésével, ami egyben igazi forrása is lehet az alkotás folyamatának. Szavainkkal egy
rendkívül sokszínű, de törékeny világot tartunk össze, aminek pillére a szív, ahogy az
Intelmek című versemben is olvasható: „minden féltett dolognál jobban őrizd. / Akkor is, ha
fáj. / Akkor is, ha kivetnek a farkasok közé: szeress. / Határokkal határtalanul.”
MAGYAR NAPLÓ 2026/2.