Hermann Zsófia Az öngyógyítás vásznai
Kolle Gabriella írása a Kortárs Művészeti Kérdések oldalán Hermann Zsófia Testmetaforák című kiállításáról.
Hermann Zsófia Az öngyógyítás vásznai
Hermann Zsófia saját magát használja alkotásaihoz modellként, elmondása szerint a traumakezelés eszközeként, hiszen pszichéjének kivetítése meditatív terápiaként szolgál. Mikor saját magunkat definiáljuk, az emlékek mindig fő szempontot játszanak. Tulajdonképpen Akik vagyunk, ahogy viselkedünk vagy kezeljük helyzeteinket, mind-mind régmúlt emlékeinkre reflektálnak. A saját belső viharaink kivetülésének érzékeltetésével a művész arra próbál rávilágítani, mennyi eltemetett seb húzódik mindannyiunkban. Érzelmi világunk sérültségét pedig hatalmas erőráfordítással próbáljuk mind-mind mélyebbre helyezni, mintha ezzel nihilizálhatnánk ezeknek a meglétét.
"Szinte látjuk, ahogy a kivágott fa, mint az ember, egy végzetes pillanatban, szúró lélegzettel ontja magából könnyeit, amit az ember... legtöbbször mélyen legbelül. Csodálatosan szívhez szóló és remekül megkomponált munka, kiváltképp a háttérben feltűnő, önmagát szinte védő képalak fényében..."
Erősen ajánlom a kiállítás megtekintését az önmagunkkal való szembesítés jegyében, illetve magát a művészeti központ bejárását is, hiszen a jelenleg futó kiállítások mind mély üzenetet hordoznak magunkban.