Hír / esemény :: HOLDMÚZEUM 1969 - MŰVÉSZET ÉS VILÁGŰR, csoportos kiállítás - Vasarely Múzeum, Budapest

Az Egyesült Államok űrrepülési programjának Apollo–11 küldetésében részt vevő pilóták 1969. július 20-án az emberiség történetében elsőkként szálltak le a Holdra. A sikeres landolást és a két űrhajós, Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin a Földet kísérő égitesten tett sétáját – melyet élőben sugárzott az egész világon a televízió – a legnagyszerűbb tudományos eredmények között tartjuk számon. Az eseménynek ugyanakkor szimbolikus üzenete is volt. Egyre többen kezdtek el gondolkozni a földön kívüli kultúrákkal való kapcsolatfelvétel lehetőségéről, melynek esztétikai problémái a művészeket is komolyan foglalkoztatta.

A holdra szállás időben egybeesett a mikroelektronika és telekommunikáció rohamos léptékű fejlődésére támaszkodó Művészeti és Technológiai Mozgalom kibontakozásával, a kinetikus, a kibernetikus és a telematikus művészet nemzetközivé válásával és a Victor Vasarely nevével fémjelzett op-art irányzat térhódításával. Vasarely 1969-ben ért pályája csúcsára, ebben az évben rendezte legnagyobb léptékű és a legtöbb látogatót vonzó kiállításait. Művei azért nyerték el a közönség tetszését, mert az embereket foglalkoztató új tudományos világképnek sikerrel tudott adekvát vizuális kifejezési formát adni. Vasarely fantáziáját az 1950-es évek közepétől a gyakorlatban is megragadta az űrkutatás és az általa teremtett optikai művészet kozmikus dimenziója. Képei címéül rendszerint csillagok vagy csillagképek (Vega, Orion, Eridan, Neptun, Betelgeuse, Cassiopée, stb.) szolgáltak, egy jelentős kompozícióját pedig a Föld körüli pályára állított szovjet Szputnyik–2 utasáról, az első űrbe küldött földi élőlényről, Lajka kutyáról nevezte el. Korszakalkotó sorozatának, a CTA 102-nek a címét az 1960-as évek közepén az orosz és az amerikai tudósok által egyszerre észlelt és távoli bolygók értelmes lényei áltál küldött híradásként értelmezett elektromágneses sugárzás adta. Vasarely a kinetizmus eszköztárát használó perceptív struktúrákat egy képzeletbeli világ teremtésére használta fel. A világűr meghódítására irányuló vágyai csak 1982-ben váltak valóra, amikor Jean-Loup Chrétien, az első francia űrhajós a művész 100 darab számozott szitanyomatát a Szojuz T–6 fedélzetén elvitte magával a világűrbe, és visszatérése után a műveket az UNESCO a harmadik világban élő diákok tudományos képzésének a támogatására árverezte el.

A Vasarely Múzeum a holdra szállás 50. évfordulójáról megemlékező kiállítása a hidegháború legkiélezettebb időszakában megvalósult, a technológiába vetett bizalom eufóriáját közvetítő alkotásokon keresztül mutatja be a művészet és a világűr kapcsolatát. A válogatás az „űrművészet” létrehozására irányuló, fél évszázaddal ezelőtt megfogalmazott elképzelésnek állít emléket. Kevésbé ismert, ugyanakkor ikonikus példákon keresztül dokumentálja a művészeknek azt a vágyát, hogy a jövőben a földi kötöttségektől megszabadulva az univerzum egy másik pontján, akár a Holdon is bemutathassák alkotásaikat. Vasarely csak ritkán látható, kozmikus témájú művei mellett látható lesz a „Mágnesesség manifesztumát” szerző görög szobrász, Vassilakis Takis 1960-ban végrehajtott akciója, aminek során a költő Sinclair Beiles-t képletesen – az első asztronauta, Jurij Gagarin utazását is megelőzve – kilőtte az űrbe. A kiállítás fókuszába az ún. Moon Museum (Holdmúzeum) került. Ez utóbbi, magángyűjteményből kölcsönzött körömnyi méretű kerámialap a földönkívüliek számára konceptuális geg formájában kívánt üzenni az amerikai kortárs művészetről. Létrehozásában a korszak legjelentősebb New Yorkban élő alkotói működtek közre. A John Chamberlain, Forrest Myers, David Novros, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg és Andy Warhol egy-egy miniatűr rajzával ellátott, és fellövése előtt az űrhajó leszállóegységébe csempészett alkotás egyik példányát 1969. november 19-én küldetése során az Apollo–12 a Holdon „hagyta”. Ily módon a második sikeres holdra szállásnak volt köszönhető, hogy az első művészeti alkotás az égitestre került.

A két űrrepülés közötti időben a Massachusetts Institute of Technology kiállítótermében rendezték meg a legelső, a témának szentelt kiállítást, a Moon Show-t. Az eseménynek az volt a pikantériája, hogy itt kerültek először a nyilvánosság elé a Holdon gyűjtött, naprendszerbeli anyagkészletek. Egy véletlen baleset következtében azonban a kiállítás kurátora, Wayne Andersen a tárlat rendezése során úgy nyitotta ki a talajmintákat tartalmazó üvegcsét, hogy a benne lévő kozmikus por az ujjaihoz tapadt. A szigorú biztonsági előírások között őrzött holdkőzetekkel a NASA geológus szakemberei csak elzárva kísérletezhettek, így történt, hogy egy művészettörténész-kurátor lett az első ember, aki képletes értelemben véve először érintette meg a Hold felszínét. A Vasarely Múzeumban a látogatók a kiállítás előkészítése során megtalált lenyűgöző archív felvételeknek köszönhetően rekonstruált formában ismét ellátogathatnak az ötven éve rendezett Moon Show-ra, találkozhatnak az ott bemutatott tárgyakkal, illetve láthatják a kiállítás kurátorával, Wayne Andersennel, és a tárlat dokumentációját készítő Gus Kayafas-szal készült interjút is.