Hullámtörés kiállítás Isztambul
Hullámtörés kiállítás - Isztambul, Taksim Sanat
Feloldódó létezés -Dissolved existence címmel az Aknaszlatinai sóbányák vidékéről készült fotósorozat 2024 őszén Isztambulban volt látható.
Hullámtörés / Breaking the Waves Magyar fotográfusok vízről és emberről Hungarian photographers on water and man.
A dokumentarista fotográfia egyik fontos témája az ember és a víz törékeny kapcsolata, az a kötelék, mely örök és elválaszthatatlan, akkor is, ha valaki távol él a természettől, mert a víztől való függés mindenhol jelen van. A Hullámtörés című kiállítás olyan fotográfiai anyagokat mutat be hat magyar fotográfustól, amelyeknek központi eleme a víz, vagy éppen annak a hiánya. A sorozatok közös jellemzője a társadalmi felelősségvállalás fontosságára való figyelemfelhívás, legyen szó akár egy lokális probléma bemutatásáról, akár globális kérdésfelvetésekről. Mindez különösen aktuális, hiszen Magyarországon idén májusban is kihirdették a tartósan vízhiányos időszakot, mely a rendkívül száraz tavasznak tudható be. A víz sok formát ölthet a környezetünkben, lehet az idilli táj egyik eleme, jelentheti a harmóniát ember és természet között, mítoszok, hiedelmek és rítusok kötődhetnek hozzá. De lehet korlátok közé szorított, betonmederbe terelt vékonyan csordogáló erecske, szögesdrótok övezte zöld sáv, örvénylő, piszkos víztömeg, megközelíthetetlen és élet nélküli holt víz, megfigyelt és szigorúan őrzött határzóna, fegyveres konfliktusok és az elsivatagodás terepe, vagy az életért folytatott küzdelem metaforája. A fotóesszék a vízhez való kapcsolódásunk jelenét mutatják be, de általuk megismerhetjük a bemutatott területek múltját és magunk elé képzelhetjük a kirajzolódó jövőképüket is. A kiállítás első termében tőlünk távol eső vidékeket járhatunk be, Nicaraguát, Majuli szigetét, Brazíliát, Törökországot és Európa más országait, míg a második teremben a szűkebb környezetünk kerül fókuszba, a szomszédos Kárpátalja és Magyarország tájai, vizei. A sorozatok olyan témákat vázolnak fel, mint az erózió elleni védekezés, az őshonos növények termesztéséhez kapcsolódó vízigény, a vízhasználat ökológiai lábnyoma, a fenntarthatatlan bányaművelés következményei, a természetes vízfelületek kiszáradásának környezetre gyakorolt hatásai vagy a folyószabályozás beláthatatlan okozatai. De a problémaközpontú témafelvetéseken túl minden képanyag arról is szól, hogy az ember a természet része, kölcsönhatásba lép vele, belesimul vagy éppen ellenszegül neki, élvezi a lehetőségeit vagy elszenvedi az adottságait.
Kállai Márton 2009 óta készülő Feloldódó létezés című fotóesszéjében a nyugat-ukrajnai
Kárpátalján található Aknaszlatina összetett és rétegzett társadalmi, ökológiai és gazdasági
helyzetét mutatja be. A korábban magyar többségű, jelenleg vegyes etnikai összetételű
település sóbányászata a 19. és 20. században virágzott, és a régió egyik legfontosabb ipari
központjává vált. A sóbányák mély tárnáiban és aknáiban nagy mennyiségű sót termeltek ki,
amelyet nemcsak helyben, hanem távolabbi régiókban is értékesítettek. A helyi közösségnek
azonban újabb és újabb kihívást jelentett Kárpátalja, s vele együtt Aknaszlatina változó
állami hovatartozása. A huszadik század folyamán a terület határainak újraírása öt állami
berendezkedést hozott a helység lakosainak. Az évtizedekig tartó kitermelés következtében
a bányák szerkezete egyre instabilabbá vált, majd a szovjet érában bevezetett robbantásos
módszer is hozzájárult a bányák szerkezeti gyengüléséhez. Mivel a só könnyen oldódik a
vízben, a közeli Tisza beszivárgó vize is komoly problémákat okoz.. A bányák bezárása
2007–2008-ban elkerülhetetlenné vált, ám az ebből adódó gazdasági nehézségek komoly
kihívásokat jelentenek a helyi lakosság számára, akik jelenleg a sós vizű tavak jótékony
hatására épített turizmussal próbálnak túlélni. Kállai Márton képein az a szélsőséges és
disszonáns jelenség bontakozik ki, ahogy a kizsákmányolt, pusztuló, folyamatosan
erodálódó vidék egyre kevésbé nyújt biztonságos otthont és megélhetést az emberek
számára. Képei egyfajta epilógusként vagy intő jelként mutatják meg a túlzott emberi
beavatkozás drámai utóhatásait.
Kopin Katalin kurátor