Ihlető találkozások 2.
Egy új tárgy alkotási folyamata sokféleképpen indulhat el. Ötletet adhat egy kiállítás, egy új technika megismerése, de egy személyes szakmai találkozás is új világokat nyit meg. Ösztöndíjas programom megvalósításában mindvégig segítségemre vannak ilyen jelenbéli és régebbi szakmai találkozások.
Egy új tárgy alkotási folyamata sokféleképpen indulhat el. Ötletet adhat egy kiállítás, egy új technika megismerése, de egy személyes szakmai találkozás is új világokat nyit meg. Ösztöndíjas programom megvalósításában mindvégig segítségemre vannak ilyen jelenbéli és régebbi szakmai találkozások. A programom magában foglalja az áttört zománc készítés technikai kísérleteit, ehhez kapcsolódóan a népi díszítőművészet tanulmányozását is. A technika adottságai révén alkalmas a csipkeszerű, áttört mintázatok átírására, de az egyszerűbb hímzésminták is tartogatnak kincseket, mint például a derecskei kisbunda, melynek másolati példányát a Bihari Múzeum is őrzi lakóhelyemen, Berettyóújfaluban. A kunsági stílusú kisbunda újraalkotójával Tóth Ilona Csillával, Debrecenben találkoztam évekkel ezelőtt, amikor a Déri Múzeum Dobozi kincseit tanulmányoztam. Csilla textilrestaurátorként foglalkozott a 16-17. századi öltözékek rekonstrukciójával de akkoriban készítette a derecskei kisbundát is. Önzetlen segítségére most is számíthattam. A bunda díszítményeinek szerkesztett rajzát így közvetlenül vizsgálhattam. Innen már egyenes út vezetett a kunsági kisbundák világába, melyek gazdag mintavariációkat vonultatnak fel egykori kutatójuknak Dorogi Mártonnak köszönhetően, aki az 1930-as években Györffy István biztatására kezdte el gyűjtőmunkáját és rajzokon örökítette meg az alapmotívumokat. Az elegáns, palástszerű ruhadarab nem csak a Nagykunságban, hanem az azzal határos vidékeken is népszerű viseletnek számított a 19. században. Derecskén és Berettyóújfaluban is készítettek kunsági stílusú bundát a szűcsmesterek. A kunság területén leghíresebb, név szerint is fennmaradt emlékű mesterek voltak: a kisújszállási Gaál Sándor, a kunhegyesi Szabók: Pál, Imre és Lajos, a kunmadarasi Üstökös Sándor.
A minták sokaságából az egyszerűnek mondható duplabimbó (7. ábra), és a macskatalp (11. ábra) nevű díszítmény emelkedett ki előttem, ami számomra egy emberi felsőtest sziluettjét idézi fel. Az eredetileg feketével hímzett minta átdolgozásomban színeket és befoglaló formákat kapott. A rózsaminták is ötleteket adtak, de azokat a következő évharmad munkájába fogom beépíteni. A fotókon látható az eredeti ötletadó öltözeti darab, annak újraalkotott példánya, mintarajzai (valamennyi Tóth Ilona Csilla munkája), Dorogi Márton tanulmányában megjelent számozott mintarajz és az általam végzett átdolgozás rajzi- és munkafázisai.