Aranykapu − Czakó Gáborról nyílt emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Aranykapu címmel a nyolcvankét éves korában, 2024. február 12-én elhunyt Czakó Gábor író, esszéista emlékkiállítását nyitották meg szeptemberben a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményében (Budapest 1053, Károlyi utca 16.). Az Ars Sacra fesztivál keretében megrendezett, a teljes életműre reflektáló kamaratárlat négy részletre bontva tekint végig hat évtized gazdag életművén. A Mozduló világok rész Czakó irodalomszervezői, folyóiratszerkesztői, közéleti tevékenységének néhány dokumentumát mutatja be, az Apró képek, társadalmi tablók társadalmi szatíráit idézi meg, a Beavatások pedig morális-vallásos esszéire, televíziós műsoraira emlékezik. A kiállítás címadó regénye az Aranykapu, egyben az életmű egyik kulcsdarabja is.

Az Aranykapu című metafizikai-történelmi elbeszélés valós történeti forrásokból kiindulva rajzolja fel Árpád-házi Salamon király (1063–1074) alakját és életét. I. András fiaként a trónra igényt tartó Salamon éveken át ádáz harcot vív a hatalomért unokafivéreivel, Gézával és az általa szeretett, csodált és egyben féltékenyen gyűlölt Lászlóval. E harcban nemcsak alul marad, hanem súlyos emberi vétségeket is elkövet, így eljátssza a lehetőséget, hogy méltó legyen a királyi trónra. A források szerint egy döntő ütközet során meghal vagy eltűnik. A történetnek e pontján Czakó a Salamonról fennmaradt legendát hívja segítségül, amely szerint a bukott király hátat fordítva a világnak elbujdosik, majd az isztriai Pólában gyógyító szent emberként tűnik fel és tiszteletnek örvendve fejezi be életét. A regényben Salamon spirituális megváltástörténetét követhetjük végig, amelyben segítő és ártó útitársak, hátráltató akadályok és megvilágosító pillanatok formálják a főhőst, míg az Aranykapu – a Sergius-család pólai diadalíve – az egymásból nyíló életszakaszoknak és az emberi döntések következményeinek jelképévé válik. Az Aranykapuban a méltó király csak életének megszentelésével töltheti be szerepét, azonban az egyéni út megtalálása és a megváltás lehetősége mindenki, még a bűnös számára is nyitva áll.  

“A királyság benső állapot. Van úgy, hogy rabszolgák és a koldusok is megtapasztalják, és van úgy, hogy a bíborban születettek sem. Mint például én. Amióta az eszemet tudom, trónon ültem, és folyvást uralkodni akartam, anélkül, hogy beláttam volna, hogy alkalmatlan fejedelem vagyok. Önmagamon sem tudok uralkodni, nemhogy egy birodalmon. Azért vett le az Úr Magyarország aranyos székéről, hogy megtalálhassam az igazi birtokot, amely az övé is és az enyém is. Megadta az esélyt, hogy ne haljak meg anélkül, hogy betenném lábamat a saját országomba.” 

A tárlaton az írói mű összefoglalása mellett megtekinthető Czakó Gábor néhány korai festménye is, amelyek a szövegekkel egységben egy szakrális… rajzolják ki.

A kiállítás kurátora Kodolányi Judit, az MMA ösztöndíjasa volt, a látványterv és grafika H. Kocsis Annamária munkája. Köszönjük a Czakó-családnak a tárlat létrehozásában nyújtott segítségét.

A tárlat 2025. január 31-ig megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Károlyi-palotában.

A kiállításról a kurátorral Szerdahelyi Csongor beszélgetett a Katolikus Rádióban: Reggeli riport - Magyar Katolikus Rádió (katolikusradio.hu)