Interjú Turi Attilával és Zsigmond Gáborral
Turi Attilával, az MMA elnökével és Zsigmond Lászlóval a vörösiszap utáni újjáépítésről beszélgettem
Soha, sehol a világon nem gondolkodott így senki egy ipari katasztrófánál. Mégis ez volt a természetes a polgári kormány számára – vallják a tizenöt éve történt vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítés vezető építészei. Turi Attilával, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével és Zsigmond Lászlóval közösségépítésről, országimázsról, a beregi árvíz meglepő hatásairól és a divatlapok álvilágáról is beszélgettünk a Magyar Demokrata hasábjain.
– Milyen érzés volt először a helyszínre érkezni?
Zsigmond László: – Amikor a katasztrófa utáni negyedik napon megérkeztünk a kolontári polgármesteri hivatalhoz, még bőven takarították a területet. Majdnem a hivatal lábáig ért az iszap, a Torna patak völgye tiszta vörös volt, emlékszem a vasúton túli egyik kis utcára, ahol két, két és fél méterig látszódtak a vörös nyomok a falakon. Ez a vörös folt mindent beterített, és minden szét volt szóródva, ahogy az ár átvonult, és mindent magával vitt. Megdöbbentő látvány volt, soha nem fogom elfelejteni.
– Az árvíz látványát már megszokhatták, az átlagember is látott már vízzel elöntött házakat legalább fényképen. Ez miben volt más?
Zs. L.: – Igen, az árvízhez már valamelyest hozzászokott a szemünk. Már a 2001-es beregi áradás utáni újjáépítésen is dolgoztunk, Kolontárra pedig jóformán a borsodi árvíz utáni újjáépítésről, Felsőzsolcáról érkeztem. Megtapasztaltuk, hogy az öreg vályogházak hogyan rogynak le, ha napokig állnak a vízben. Devecseren és Kolontáron a vörösiszap borított be mindent, a talajt, a fákat, a növényeket, a házakat, az autókat. Kemény pillanatok voltak ezek nekünk is, hát még annak, aki átélte. Volt olyan bácsi, aki fönn volt a tetőn, mert éppen javította a cserepet, amikor jött az ár. Kiabált a feleségének, hogy jöjjön ki a házból, a tetőre ő húzta fel, aztán az egész házat elöntötte a vörösiszap. Ők így menekültek meg, mások a nagy bútoraikba kapaszkodva. Kolontáron sajnos tíz halálos áldozata is volt a katasztrófának.
Turi Attila: – Minket a lúg mindent átható csípős szaga fogadott. Az egész környék marsbéli tájjá változott, autók lógtak a fák tetején. Minden abnormális és kilátástalan volt. Sokan égtek meg a lúgban, mert menekítettek valamit, és nem tudtak időben magasabb pontra feljutni. Először talán nem is érezték, de két-három nap múlva csontig hatolt a maró hatás.
A teljes interjú itt érhető el: https://demokrata.hu/magyarorszag/vorosiszap-ujjaepites-turi-attila-zsigmond-laszlo-interju-1064476/