Irigykedve gondolok az állatokra
Nincs kétségem afelől, hogy olvasva ezt az írást, sokan azt hiszik, zöldeket beszélek, mert egy ember, pláne, ha tanár, nem diskurálhat állatokkal a szeptemberi bódító vadvirágillatban, különösen nem egy őznek hitt szarvassal.
A Bárkára írott tárcasorozatom következő darabja, amelyben egy őzszerű szarvassal való találkozását meséli el a narrátor. A prózák ezen a linken érhetők el, de egyben olvashatók, így a szarvasos sztorihoz kicsit lejjebb kell görgetni.