Írom a regény kéziratát

Két kisgyerek mellett otthon nem tudok írni. Általános iskolában dolgozom két faluval odébb, megengedték hogy szünetben az épületben dolgozzak. A fizika terembe szoktam vonulni, és ott a laptopomon dolgozom. 

Kis szeletekre bontom a szöveget, lineárisan építkezik. Az első oldal:

Első fejezet

1

Nem tudom, hogy végül azért lett-e hatalma, mert én kísértem végig az útján, és így egész földi életét félig a másik világra kinyitva töltötte, vagy azért volt lehetséges, hogy vele maradjak, mert ő vonzott magával, azzal a hatalmával, amit mindig is birtokolt, ő egyedül. Az ilyen kérdések emberi kérdések, én pedig nem vagyok ember.

Az embereken hangok és jelek uralkodnak, hogy az összes tárgyat, érzést vagy történést szavakká alakítsák. Ha ilyen jeleket írnak vagy olvasnak, kimondanak hangokból álló dallamokat, bennük abban a pillanatban újra teremtődik, életre kel amit a szavak magukba zártak. Ez tehát a földi ember hatalma, az én bátyám pedig mindenestül elszegődött neki. A lehetőség, hogy a szavakon uralkodjon, fontosabb lett a saját életénél is, mert ha jól uralkodik rajtuk, olyan épületeket alkot belőlük, amik átnyúlnak a másik világba, de a földi világban is a legnagyobbá teszik, hiszen aki megérti őket, a mindenség titkos célját sejti meg, és újra átéli a szépség tapasztalatát.

Az én világomban, a másik világban mindez nem létezik. Talán mert nincs idő. Nincsenek gyűrődések az időn, az anyagi jelenlét nem szaggatja és roncsolja. Az itteni szavak ezt a roncsolást próbálják gyógyítani. A bátyám emberi világában az „elmúlt” a „most”, a „jönni fog” lebonthatatlan börtönfalak, amik között a lélek sínylődik testbe zárva.