Jagamas János születésének évfordulója

Erdélyi örmény eredetű családban született Désen, és kolozsvári tanulmányai után a Liszt budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója, ahol többek közt Kodály Zoltán volt a tanára. Végül Kolozsváron szerzi zenepedagógusi oklevelét. Désen töltött évei alatt zongoristának készült, de betegsége miatt huzamosabb ideig nem zongorázhatott, ezért a zeneszerzést választotta hivatásának; utóbb a népzenekutatás és a tanítás felé fordult.

A következő években gyűjtéseket végzett többek közt a Fekete-Körös völgyében, Kalotaszegen, a Mezőségben, a Nagy-Szamos és a Felső-Maros mentén, az udvarhelyi, a gyergyói és csíki székelyek, valamint a moldvai, a gyimesi és a barcasági csángók körében. Gyűjtéseinek tekintélyes része – köztük közel 6000 lejegyzett csángó népi dallam – kéziratban maradt, a Kolozsvári Folklórintézetben található.

Népzenetudományos írásai közül jelentős az “Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez” (1956), amely aldialektusokra osztva a Bartók szerinti IV. dialektusterületet írja le, és megállapítja, hogy a moldvai csángóság területe népzeneileg külön dialektusnak tekintendő.

Almási István a következőképpen méltatta életművét: “Hatalmas szaktudása és szenvedélyes ügyszeretete révén ő a leghivatottabb és legméltóbb folytatója annak a nagy fontosságú kutatómunkának, amelyet népzenetudományunk klasszikusai – Vikár Béla, Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Domokos Pál Péter, Járdányi Pál – bontakoztattak ki. Páratlan szorgalommal és kitartással, sokszor egészségét veszélyeztetve és anyagi áldozatoktól sem riadva vissza nagyarányú gyűjtéseket végzett. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen óriási értékű kincs ez a grandiózus dallamgyűjtemény, amelynek megteremtése Jagamas Jánost a kelet-európai népzenekutatás legkiválóbb képviselőinek sorába emeli.”


Az eredeti bejegyzés megtalálható: itt.