Jankó Judit: A traumafeldolgozás képei (Interjú Mayer Évával az Imaginációs gyakorlatok című kiállításáról), Országút
Jankó Judit: A traumafeldolgozás képei (Interjú Mayer Évával az Imaginációs gyakorlatok című kiállításáról), Országút
2023. szeptember 24.
A traumafeldolgozás képei
Mayer Éva képzőművész munkáinak és személyes megéléseinek középpontjában évek óta a remény, az elfogadás és az elengedés, az isteni gondviselés, valamint a gondoskodás vágyának kérdésköre áll; az anyaságot, a gyermekre várakozást és annak hiányát, valamint az ezzel járó traumatizáló helyzeteket egy általa kifejlesztett, egyedi grafikai technikával.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Az Imaginációs gyakorlatok cím – miközben egy ismert terápiás technika – mégiscsak a te belső munkádról szól. Hadd vágjak rögtön a közepébe: nem volt benned félsz, kitenni a belső történéseket?
Dehogynem. Dilemmát okozott, mennyit lehet elmondani a saját belső, tudatalatti szférámból. Nekem sokat segített az imaginációs technika a belső válaszaim megtalálására, emiatt szeretném felhívni a figyelmet erre a technikára. Ezen a ponton el is vonatkoztathatunk tőlem, talán inkább kollektív elakadásokról és traumákról érdemes beszélgetnünk. Úgy tapasztaltam, vannak olyan pontok az életünkben, amikor ráébredünk, hogy meg kell barátkoznunk azzal a sorssal, amit kaptunk; muszáj elfogadnunk, hogy egyedül kell megbirkóznunk a nehézségekkel, az elakadásokkal, hogy a saját mentális egészségünkért mi magunk vagyunk a felelősek. De beszélgetni az átéltekről gyógyító és hasznos is lehet.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
A Képzőművészeti Egyetemen végeztél, tanítasz a művészeti felsőoktatásban, jelenleg a METU média dizájn szakán. Mennyire kap szerepet a saját belső hang megtalálása a képzőművészeti oktatásban?
Én nagy hangsúlyt fektetek rá. Azon kívül, hogy technikailag segítem a hallgatóimat, vagy digitális programot tanítok számukra, kifejezetten olyan feladatokat adok, amelyek során előhívódnak személyes vagy családi történeteik. Például felteszem nekik az első hallásra könnyűnek tűnő „Ki vagyok én?” kérdést, azt kérve tőlük, vizuális elemekkel fogalmazzák meg magukat. Első hallásra a kérdés zavarba ejtő és kényelmetlen lehet számukra, kizökkennek megszokott világukból, viszont mélyebben magukba néznek, elkezdik vállalni és vizualizálni személyes tulajdonságaikat, nehézségeiket vagy elakadásaikat. Rengeteg kortárs példát mutatok számukra, szociális, szociológiai, társadalmi témákkal foglalkozó konceptuális vagy installációs művészetet, hogy értsék, milyen módon fejezheti ki önmagát egy kortárs alkotó.
Sokszor tapasztalom a tanítványoknál, hogy nagyon magányosak, szeretetéhesek, önbizalomhiányosak, és nagyon erős megfelelési kényszer nehezedik rájuk a környezetük miatt, ami megakasztja őket a hatékony fejlődésben.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Beszéljünk a kiállításodról. Hogyan állt össze, mit akartál mindenképp megmutatni? Meg tudod élni ilyenkor, hogy megkapod a figyelmet? Mennyire fontosak neked a visszajelzések?
Képzőművészként állandó kísérletezés az életem, aminek a játékosságát és váratlanságát nagyon szeretem, mindig az új indíttatások felé igyekszem tartani. Amikor felmerült a tárlat lehetősége, akkor is arra gondoltam, hogy teljesen új kiállítási anyagot mutatnék be. Majd visszanéztem az elmúlt öt évem munkáit és rájöttem, mégis valamiféle összegzésben vagyok, talán mert negyvenéves lettem szeptemberben. Eldőlt, hogy a kiállításom most egyfajta számadás is lesz, megállok és ránézek az elmúlt öt évre. A hittel, a magánszférával és a nyilvánossággal, a belső, személyes értékekkel, valamint a kollektív, társadalmi normák és az egyénre nehezedő elvárások közt feszülő ellentmondásos viszonyrendszerrel, a személyes traumákkal és a társadalmi szinten tabunak számító kérdésekkel foglalkoztam ez idő alatt. Személyes tapasztalataim középpontjában évek óta a remény, az elfogadás és az elengedés, a gondviselés, valamint a gondoskodás vágyának kérdésköre áll; az anyaságot, a gyermekre várakozást és annak hiányát, valamint az ebből fakadóan átélt traumatizáló helyzeteket dolgozom fel alkotásaiban, egy általam kifejlesztett, egyedi grafikai és festészeti technikával.
A Hegyvidék Galéria kiállítótere is meghatározó volt a munkák válogatásában, így végül több nagyobb installációmból, a Bölcsők (2018) és a Terra Incognita (2021) munkákból válogattam, illetve a Pusztulás vagy Tisztulás (2016), a Továbbított üzenet (2019) és a Madáretetők völgye (2022) grafikai sorozatokból összegzést mutatok be. A sorozatok jelenleg sincsenek véglegesen lezárva, folyamatosan bővülnek, és lényegében egy imaginációs gyakorlat részei, melynek során belső gyógyító képeken keresztül jelenítek meg korábbi emlékeket, valamint jövőbeli vágyakat, segítve azok megvalósulását.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Viszonylag ismertebb a Bölcsők című installációm, amely a meddőség és endometriózis kérdéskörét járta körül, de nyilvánvaló volt, hogy a teljes installáció most nem fér be a galéria terébe. Ezért kiválasztottam három bölcsőt és most mindháromban babák láthatók (az eredeti installációban kilenc bölcső szerepelt, ’babásak és üresek’). Most nem a hiányokra fókuszálok, az elengedés és elfogadás érzetei a hangsúlyosak.
Negyvenperces hanganyag hallható a kiállítótérben, személyes történetek nőktől, melyeket kérdőívek alapján gyűjtöttem másfél évig különböző zárt online női csoportokban. A hanganyagban hallható kérdések és válaszok húsba vágó témákat járnak körül, meddőségről, örökbefogadásról. Érdekelt az is, mi segített a traumák leküzdésében. Sokan beszámoltak arról, hogy emelkedettebb, spirituálisabb irányt vett az életük és hittel teljesebb életet élnek az elfogadás gyakorlásával.
A történetekben szépítés nélkül jelenik meg a valós élet. Egyformán kellemetlen tud lenni mesélni és hallgatni is egy-egy ilyen történetet. Akik megélik a hosszan tartó várakozást a babák megszületéséig, sok esetben szorult, elakadt helyzetben vergődnek évekig a mindennapokban, belső frusztrációt élnek át az önmarcangolás, önvád, önbizalomhiány, áldozathibáztatás teljes skálájával. Majd egy idő után eljutnak sokan addig a pontig, hogy nem akarják terhelni a környezetüket a belső érzéseikkel. Bizonyos számú asszisztált reprodukció után sokan elhallgatnak, és nem tudnak kivel beszélni arról, amit átélnek hosszú éveken át.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Arra gondolsz, hogy nem tudjuk, mit kell ilyenkor mondani jó tanács helyett, vagy hogyan kell csak úgy ott lenni a másikkal?
Nagyon sérülékenyek ilyenkor a nők. Még érintettként sem tudok sokszor elég tapintatosan reflektálni, mert nem tudom felmérni, ki melyik fázisban van éppen a feldolgozásban, és mivel teszek jót: amikor kérdezek, amikor mondok, vagy amikor hallgatok. Nemrégiben elmesélte egy lány, aki visszament a munkahelyére a harmadik sikertelen lombik után, hogy mennyire zavarta a hallgatás. Nem kérdeztek tőle semmit. Aztán hozzátette, az is zavarta volna, ha azzal nyaggatják, hogy mi történt. Van egy pont, amikor már minden zavar, és magad sem tudod, mi lenne a jó.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Te ezzel a kiállítással mégiscsak azt mutatod, hogy valamiről akarsz beszélni. Talán arról, milyen utakat jártál be az elmúlt öt évben. Úgy képzelem, hogy egy pontból sok irányba indultál el, de végül visszatértél ugyanarra a pontra, és most ezt a bejárt utat gondolod át.
Nagyon sok mindent tapasztaltam, nem bánom, hogy ezeket az utakat végigjártam, mert egy mély önfejlődést, önreflexiót éltem meg és rengeteget tanultam a folyamat során. Kérdezted a visszajelzéseket. Elsősorban a nyitottságot érzékelem, viszont rengeteg az elhallgatott történet, veszteség. Szinte minden családban akad. A tárlatvezetésekre sok pár jön el, néha úgy érzem magam, mint egy szócső. Gyakran mondják, milyen bátor vagyok, hogy ezeket a tabutémákat vállalom, pedig a saját direkt élményeimet nem szeretném, és nem is szoktam kiteregetni, meghúztam egy határt. Közösségi élményekkel, közösségi történetekkel dolgozom, ami létrejön belőle, az jóval túlmutat rajtam.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Ahogy említetted, az elmúlt években több folyamatmunkát, sorozatot készítettél. A kiállításon a Továbbított üzenet és a méhsejt motívumot alapformának használó Terra Incognita is gyarapodott. Ezek közül hogyan válogattál a kiállításra?
A Továbbított üzenetekhez üvegcséket használtam, amelyekbe babaváró imákat tettem, megfestettem és levilágítottam az üvegeket. Ezek a képek, kísérleti grafikák különböző szkennelési, fény- és festészeti technikák kombinációjával jönnek létre. Sokszor szerepel rajtuk a gyertya, ami szintén többértelmű szimbólum, benne van az elengedés, az elmúlás, s az imához köthető Krisztus-jelkép is, tehát nagyon izgalmas forma. Olyan házakat komponáltam még a képekbe, amik valamilyen módon megbillentek, egyensúlyt keresnek, de más felborult hétköznapi tárgyak is bekerültek a kompozíciókba. A motívumok családképek számomra, rokoni kapcsolódások leképeződései, belső imaginációs képek. Egyik elem támasztja a másikat, vannak közöttük dominánsabbak, megtámasztók és elbillenők, sérülékenyek. Menet közben megjelentek a kútmotívumok: a forrás, életforrás, víz jelképekkel.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Egyfajta előzménye ez a sorozat a következő Terra Incognitának?
Igen. Elkezdtem várandós anyukák csoportjaiban is kérdőívezni. Kíváncsi voltam, hogy miért szeretnének gyereket vállalni, milyen belső érzésekkel kezdték a várandósságot, mik a legfontosabb értékek számukra, amit szeretnének átadni a gyermeküknek. Érdekelt, hogy imádkoztak-e a gyermekért, használtak-e lehívó szöveget / személyes imákat, beszéltek-e leendő gyermekükhöz. Nagyon lírai válaszokat kaptam, amiket beépítettem a munkáimba. Szinte imaszerűek, egészen szívhez szóló, tiszta érzések fogalmazódtak meg: „Érzésekkel beszélek hozzád, válassz minket, és vigyázunk rád”, „Kicsi lélek, jöjj el hozzánk, érezzük jelenlétedet bennünk”.
A Terra Incognita projekt még nem zárult le, most is készítek újabb darabokat, leginkább a szikla és város motívumának használatával.
Mayer Éva - Imaginációs gyakorlatok, Hegyvidék Galéria
Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Van egy új, meglehetősen monumentális munkád, amely először itt látható. Mesélnél a Madáretetők völgye című képről?
Ez egy hat és fél méteres munka, amely három részből áll. Erősen meditatív kép, már-már imaginációs élményekkel készült el. A tájszerű jelenetben a madáretető szimbólum nekem a gondviselést, a várakozást, a menedéket, a befogadást és a családot idézi. A madáretetők mögött húzódó ultrahangszerű hegyvonulat számomra az erős hitet, a szilárd tartást jelenti. Ha mondjuk megmásszuk egyes pontjait, egészen más perspektívából látjuk a saját helyzetünket, időnként érdemes elmozdulni és más irányok felé kitekinteni. Technikailag 3D-vel készültek a képek, majd megfestettem a jeleneteket, és digitális utógondozással összeraktam a rétegeket.
Az Imaginációs gyakorlatok című kiállításomhoz egy csoportos imagináció is társul Utazás a Belső Gyermekhez témakörrel, Elekes-Czaga Orsolya vezetésével.
Az Imaginációs gyakorlatok című kiállítás szeptember 30-ig látható a Hegyvidék Galériában (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.).