Esemény

2022-09-01 00:00:00

Karcag

„Kántor Karcag” Anno 1920.

Kántor kerámiák nyomában, gyűjtés Karcagon

    Az ösztöndíjam első időszakában megkezdtem a gyűjtést augusztus végén, szeptember elején a Györffy István Nagykun Múzeumban és a Kántor Sándor Fazekasházban Karcagon. Egy világhírű fazekasmester a Kossuth díjas Kántor Sándor munkásságát kutatom, kiemelten a formai újításaira, figurális edényeire, de kezdésként az életútjába is beleástam magam. A karcagi múzeumigazgató, Dr. Nagy Molnár Miklós szívesen mutatta meg a múzeum raktárját is, amelyet, mindig is nagy titok lengte be.

Kántor Sándor fazekas a műhelyalapításhoz először a pusztabucsai Springer–kastély 22db kályháját hozta rendbe, és abból vette meg élete első korongját, és egy elhalt debreceni fazekas szerszámanyagát. 1920-ban 26 évesen kiváltotta agyagipari engedélyét és nekiállt az iparos kenyérkereső munkának. A karcagi közbirtokosság téglagyárában kapott műhelyt. 1924-től sorra nyeri meg a díjakat, 1926-tól nemzetközi vásárokban is részt vesz, elindul a siker útján. 1927-ben „két karcagi találkozik”: amiből csak jó származhat, Györffy István néprajztudós ráirányítja figyelmét, Tiszafüred gazdag motívumkincsére, amely meghatározta egész életét. Már a harmincas években népi iparművészként tarthatjuk számon. 1953. augusztus 20-án az elsők között kapott, Népművészet Mestere kitüntetést kiemelkedő munkásságáért. Nagyméretű újszerű figurális kerámiái: miskakancsók, asszonyfigurák, madár sorozatok, férfialakok, állatot megjelenítő pálinkás edények a védjegyei. 1957-ben a Brüsszeli Világkiállításon Grand Pix-díjat kapott a nagy méretű (kb.1 méteres) ember- és madárfigurák, miskakancsók megformálásáért. 1978-ban Kossuth-díjat kapott.

Domanovszky György így írt róla könyvében: „Megmutatta, miként lehet új motívumokat létrehozni úgy, hogy azok testvérei legyenek a régieknek; hogyan lehet azokból új kompozíciókat kialakítani, hogy folytatásai legyenek a hagyományos elrendezésnek; miként lehet új formákat kialakítani, hogy azok a népművészet szellemiségét idézzék.” Nem csak elhalt középtiszai motívumokat elevenített fel, hanem azokat továbbvitte, újjáalakította. Idővel kialakult a Kántor stílus.

A Kántor Sándor Fazekasházban meglepetésemre egy Kántor tanítvány: Sz. Nagy István fia, ifj. Sz. Nagy István fogadott minket, aki hazatért külföldről és most büszkén mutatja édesapja munkáit. Az épületet a Karcag városára jellemző ún. „karcagi” kapun közelíthetjük meg, amely a hagyományos faragott „kapubálványok” emlékét őrizte meg, a XVIII. században kialakult nagygazda redemptus házak emlékét idézi. A fazekasmester munkásságát bemutató állandó kiállítás 1982. novemberében nyílt meg az egykori „Sántha-féle” házban. 4 legjelesebb tanítványainak munkái is helyt kaptak: ifj. F Szabó Mihály, Sz. Nagy István, Szűcs Imre, Kovács László.

Bellon Tibor írta 1978. márciusában: „Kántor Sándorban az alkotó, a felismert igazság mellett kitartó, keményen dolgozó embert tiszteljük, akinek a munka és a hivatás egy tőről fakadó, naponta megújuló öröm… Ezt sugározzák a kezéből kikerülő tárgyak is.”

A tehetsége, szorgalma, kitartása, a fazekas munka szeretete, fegyelmezett életvitele, elhivatottsága, meghozta gyümölcsét, a szerény, csendes fazekasmesterből világhírű lett, és már mindenki tudja, mit jelent „Kántor Karcag” amit az edényei aljába karcolt.