Kárpátaljai alkotótábori részvétel.

A Pro Arte Munkács civil szervezet a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasainak szervezett, Kárpátalján tartott alkotótáborán vettem részt.

Azt hiszem, hogy egy alkotó ember számára a legértékesebb az, ha lehetőséget kap, hogy azt csináljon, amit akar. A legnagyobb probléma általában vagy az idő hiánya, vagy az alkotás szempontjából ideális körülmények biztosítása. A munkácsi alkotótáborban két hétig szinte semmi más dolgunk nem volt, mint az, hogy kulturális programokon vegyünk részt és alkossunk.

Közismert, hogy Munkács Kárpátalján van, ami Ukrajna része, ahol jelenleg háború van. Korábban soha nem voltam Kárpátalján, de már régóta szerettem volna eljutni. Sokan mondták, hogy ne menjek, mert Ukrajnában háború van. Ukrajna egyetlen része Kárpátalja, ami biztonságos. Ha nem lenne az, akkor nyilván nem is hívtak volna az alkotótáborba. Részben azért is mentem, mert tudom, hogy az ottani magyarok számára fontos, hogy a háború ellenére megmaradjon kapcsolat Magyarországgal.

A tábort Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész szervezte és vezette, ő és kedves felesége, a kiváló színész, Sziranusa fogadtak minket otthonukban, egy háromszáz éves házban, ami egykor Lehoczky Tivadar híres régész és gyűjtő tulajdona volt. Napokkal később megnéztük a hatalmas kertben található szoborparkot, és megismerhettük a szobrok történetét.

A szállásunk és az alkotótábor Beregszentmiklóson (Munkács város része) volt. Ez egy három hektáros terület, ahol minden adott  elsősorban nagy méretű (monumentális) kő, fém és fa szoborok készítéséhez, de olyan szép a környezet, hogy festésre, rajzolásra is kiváló lenne. A számomra izgalmas műfaj, a kisplasztika készítésére is ideális, a lénygyűjteményem bővítettem sokujjú madárlábakkal.

Az alkotótábor további résztvevői Adamovich Ferenc Tamás táncművész, Lukács Péter építész, Töttös Kata festőművész, Zarándy Ákos zeneszerző. Esténként és napközben igen inspiráló beszélgetések folytak. Rövid előadások során megismertük egymás munkásságát. Több meghívott művész is tartott előadást; köztük Yurij Krylec rendező a kárpátaljai fatemplomokról. Vasil Tatarskyi kievi szobrász a monumentális szobrairól és Szarvas Péter építész az ungvári műemlékvédelemről.

Matl Péter nem pusztán a kiváló helyszínt biztosította, hanem remek szervezőként számtalan programot biztosított nekünk. Elvitt minket a környező városok nevezetességeit megnézni, ezekben elsősorban szobrokat és templomokat láttunk. A munkácsi várat, Fedák Sári színésznő valamikori házát, ami ma a református egyházé. Munkácson, a Magyarok Házában Bokotej Lóránt festő kiállításmegnyitóján voltunk, megnéztük a munkácsi várat. Beregszászon pedig a Révész Imre Társaság női festőinek kiállítás megnyitójára mentünk, és megnéztük a magyar főiskolát (Beregszászi II. Rákószi Ferenc Kárpátaljai Főiskola) is. Kirándultunk a vereckei hágóra, ahol megnéztük a Honfoglalási Emlékművet, amit Matl Péter tervezett és készített. Galamboson a Szanatórium szoborparkját tekintettük meg.

Emellett a sok szervezési feladat mellett Matl Péternek arra is volt ideje, hogy mindenkinek segítsen, hogy problémamentesen készülhessenek az alkotások.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok beszélgetés során inspiráló gondolatokkal, és új kapcsolatokat építhettünk. Megfogott Matl Péter lelkesedése, kitartása, ahogy mesélte, hogy egy szemetes, romos kolhoz területből alkotótábort varázsolt, ahogyan arról mesélt, hogy egy-egy szobrának mi volt az ötlete és hogyan valósult meg.

Kész tervekkel érkeztem az alkotótáborba. A kitalált lényeim gyűjteményének részét képező sorozatom folytattam, ,,sokujjú madárlábakat" készítettem agyagból, összesen tizennyolc darabot. Ezekből négyet az alkotótáborban hagytam. A madárlábak mintázása utáni művelet, amikor a bőr mintázatát készítem önmagában meglehetősen monoton munka, de beszélgetés közben kiválóan lehet végezni. A sokujjú madárlábakhoz szorosan kapcsolódó két madárlábnyom kövületet faragtam helyi homokkőből, amihez szakmai segítséget kaptam Matl Pétertől.

Aki dolgozott már agyaggal, tudja, hogy az agyagot csak szárazon lehet kiégetni, emiatt az utolsó nap már nem érdemes agyagból készíteni semmit. Utolsó napon elutaztam Ungvárra, ahol Klisa Kristina restaurátorral egy különleges szakmai napon vehettem részt. Őt néhány nappal korábban ismertem meg, és rácsodálkoztunk, hogy azonos a szakmánk. Újdonság volt számomra, hogy Ungváron van restaurátor képzés. Kristina kedves és alapos vezetésével a következő helyeken jártam: Zhilenko Mária régésszel az egyetem Balaguri Eduárd Régészeti Múzeumát néztük meg. Ungvári Nemzeti Egyetem restaurátor műhelyét, ahol találkoztam restaurátor hallgatókkal. Majd a Kárpátaljai Művészeti Akadémia kerámia szakát, ahol a végzős diákok a vizsgamunkáikat készítették éppen. Végül fantasztikus szakmai vezetést kaptam az ungvári vár kiállításán. Lenyűgöző volt hallgatni, hogy a történelem viharai ellenére a sokszor megsemmisülés határán levő jelentős műtárgyakat hogyan sikerült - hatalmas munkával - megmenteni és kiállíthatóvá tenni.

A leírtakból is látszik, hogy igen tartalmas, élményekben gazdag és eredményes két hetet töltöttünk az alkotótáborban.