Kertész Imre és az íróvá válás első évei

A Kertész Imre Intézet jóvoltából Vázlatok 1958-1963 címen új könyv jelent meg 2023 őszén, a Nobel-díjas magyar író ezidáig hagyatékban lévő írásainak a kiadásával. A kötet a berlini Kertész Archívumban őrzött Vázlatok feliratú kéziratgyűjtő anyagát adja közre, amelyben az 1958-tól öt éven át vezetett napló mellett töredékes tématervek találhatóak. A műből az író pályakezdéséről kaphatunk képet, amelyen belül három alkotói munkafázis különböztethető meg.

Kertész első regényterve az Én, a hóhér címet viselte. A munkához a katonai ügyészség börtönében a karhatalmi őrség tagjaként 1952-53-ban szerzett élményei szolgáltak önéletrajzi háttérként. A történet főhőse, a klasszika-filológus Lipsius náci tömeggyilkosként a háborús bűnösök perének idején emlékezik vissza arra, miként mészároltak le a parancsára harmincezer embert. A három évnyi erőfeszítés ellenére a műből 1959 tavaszára mindössze egy fejezet készült el, ez a szövegrész később A kudarc című regénynek lett a része. Az Én, a hóhér a maga befejezetlen voltában - a világhírt és a sikert elhozó Sorstalanság ellenpárjaként - a szerzői kudarcot testesíti meg az írói pályán.

Indulásakor baráti unszolásra és pénzkereset céljából Kertész négy vígjáték megírásában működött közre. Az első darabot, a nagy sikerű Csacsifogatot 1959 márciusában írta meg, a Bekopog a szerelem szövegkönyvén 1960 februárjában dolgozott. A Doktorkisasszonyt 1962 tavaszán mutatták be, a Cyrano 1963 novemberében viszont látványosan megbukott. A Vázlatok tanúsága szerint a Csacsifogat jelentős szerepet játszott Kertész új témához vezető irányváltásában, amennyiben a darab sikere lendítette végérvényesen túl az Én, a hóhér alkotói krízisén, megnyitva ezzel egy új regény megírása előtt az utat.

A Sorstalanság ötletéről a feljegyzések először 1960 márciusában adnak hírt, Kertész ekkor döntött úgy, hogy „saját mitológiáját”, deportálásának történetét fogja megírja a jövőben. Úgy vélte, ezzel „humanizálja a sorsát”, amivel utólag értelmet ad a koncentrációs táborokban töltött időszakának. Az először a Vakáció a táborban címmel megírni tervezett epikai munkának az egzisztencialista regények szolgáltak mintaképként, de az alkotói tervek szerint azok férfias filozófiai spekulációit a személyes élmény hitelességéből táplálkozó lírának kellett volna helyettesítenie. A Vázlatok mindössze a regényírás első három évébe enged bepillantást, a Sorstalanságot Kertész végül majdegy évtizeddel később, 1973 május 9-én fejezte be.