Kertész Imre lipcsei elismerése

Kertész Imre német fogadtatástörténetének fontos állomását jelentette, hogy 1997-ben neki ítélték oda a Lipcsei Könyvvásár Nagydíját. A Brandenburgi Irodalmi Díj után ez volt a második nemzetközi díj, amivel elismerték írói munkásságát. Az alkotói pályán az 1997-es év valódi áttörést jelentett, a Kossuth-díj mellett Kertész több elismerésben is részesült itthon és külföldön egyaránt. Egyedül a Valaki más kötet mérsékelt kritikai fogadtatása árnyékolta be némileg a díjesőt. Az 1997 március 21-én elmondott Lipcsei beszéd érdekessége, hogy az író egyik esszékötetében sem olvasható, egyedül a Magyar Lettre folyóirat 25. számában elérhető. Köszönőbeszédében Kertész az írásaiból már jól ismert gondolatokat foglalta össze, alapállítása szerint a holokauszt mint egyetemes élmény olyan érték, amely azáltal segítheti az európai nemzetek közti megértést, hogy felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezet, és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne. A díjátadó ceremónián Földényi F. László mondott laudációt (Az erkölcsi magány terhe), aki Kertész műveinek szabadságtapasztalatát olyan „érinthetetlen maghoz” hasonlította, amely a 20. században csak az egész világ ellenében tud megnyilatkozni. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a rangos elismerésre eredetileg Nádas Péter ajánlotta az írót, aki 1995-ben kapta meg a 10.000 euróval járó fődíjat. Az Emlékiratok könyvének szerzője azzal indokolta döntését, hogy Kertész életművének mélyebb megértése bizonyosan elő fogja segíteni az európai nemzetek közti kölcsönös megértést., mivel nála Auschwitz az európai ember lelkiismerete által elszenvedett totális trauma, melynek ábrázolásakor az áldozat helyett a tettes iránt mutatott megértést, átlépve ezzel a humanista tradíció konvencióin. Ennek a szemléletnek a jegyében jelenhetett meg az ember olyan lényként a Sorstalanságban, aki bármit képes tudomásul venni. Nádas ajánlása szerint Kertész legjelentékenyebb, egyedülálló irodalmi teljesítménye azonban végső soron a nácizmus és a sztálinizmus egymásba tükröztetésében ragadható meg.