Komáromi szekeresgazdák

Erről az impozáns viseletről Kecskés László így ír "A komáromi szekeresgazdák" című kiadványában:

"A szekeres gazdák díszruhája valóban festõi volt. Sötétkék posztóból készült nadrágból, mellénybõl, dolmányból és mentébõl állott.

    A nadrág testhez álló magyar nadrág volt, a comb elülsõ felsõ részén szépen fonott fekete vitézkötéssel, a varrásokon fekete paszománnyal. A mellényen szép, finom mûvû, fél mogyoró nagyságú és alakú ezüstgombokat viseltek. A dolmány derékba szabott volt, elöl fekete vitézkötésekkel, fél dió alakú és nagyságú ezüstgombokkal. Hajtókája kicsiny volt, éppen hogy nyitva hagyta a nyakat. A hajtóka alól kilátszott a fehér ingnyak és az aranyrojtos fekete magyar nyakkendõ. A mente volt a ruházat legszebb darabja. Elöl gazdagon rádolgozott vitézkötések és két- vagy négysoron varrott, dió alakú és nagyságú ezüstgombok díszítették. Oldalt is, hátul is minden varrást fekete paszomány takart. A mentét körös-körül asztrahánprém szegélyezte, ebbõl készült a gallér is. Melegebb idõben panyókára vetve viselték. Az elejének két felét válltól-vállig érõ mentelánc tartotta össze. Kucsmájuk asztrahánprémbõl készült, régente kócsag-, késõbb fácántollat tûztek melléje.

    Az öltözetet fekete, oldalt varrott, ráncos torkú vagy rámás magyar csizma egészítette ki. Különleges alkalmakkor, például ha testületileg vonultak ki, oldalukon kardot viseltek

   Külön tanulmányt lehetne írni a szekeres gazdák ruháinak finom mûvû ezüstgombjairól és csodálatosan szép menteláncairól. A gombok ezüstbõl készültek, és általában háromfélék voltak: zártak, áttörtek és sodrott drótfonatosak. Minden gombnak a ruha felõli része kis karikában, a külsõ része gömböcskében végzõdik. A gombokat úgy erõsítették a ruhához, hogy a posztót átlyukasztották, kívülrõl: átdugják rajta a gomb karikáját, majd a ruha belsõ oldalán szíjat húztak a karikába. Ez szilárdan tartotta a helyükön a gombokat, de ha le akarták venni a ruháról, csak a szíjat kellett kihúzni, és szabaddá lettek a gombok. Ünnepélyes alkalmak elõtt leszedték a gombokat, és vagy házilag tisztították szappanos vízben, vagy pedig ötvössel tisztíttatták ki.

   A zárt gombok dió nagyságúak voltak, felületükön a karikától a gömböcskéig csigavonalban karikák húzódtak. Minden barázdába egy sodrott ezüstfonál van bedolgozva. Az áttört gombokat stilizált virágmotívumok díszítették nagy változatosságban. A drótfonatos gombok kidolgozása volt a legfinomabb. Vázuk erõsebb ezüstrudacskákból készítve adta a gomb alakját, a közöket pedig szellemes változatossággal font sodrott drótrács töltötte ki."

   Szerencsére ezek a gyönyörű viseletek nem merültek a feledés homályába, mert az egykori szekeresgazda-leszármazottak ma is életben tartják őket! Ennek jegyében hozták létre a "Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesületet", mely 2015. január 14-én alakult meg, ünnepélyes keretek között. A szekeresgazdák kései utódai és hagyományaik őrzői által alapított polgári társulás célul tűzte ki ezen értékek és tradíciók megőrzését, ápolását és köztudatban tartását. Több helyi és országos rendezvényen, jelesebb egyházi és nemzeti ünnepen jelennek meg díszöltözetükben. Remélem, hogy ezzel a rövid összegzéssel és a mellékelt fotókkal többek érdeklődését sikerült felkeltenem a komáromi szekeresgazdák gazdag hagyományai és pompás viseletei iránt!