Kosárfonó műhelymunka Baji Imre népi iparművész kosárfonónál

Baji Imréné Kis Julianna 1944-ben született Békésen. A település e mesterségről nevezetes, édesapja is kosárfonóként tevékenykedett. Gyermekkorában ismerkedett meg a szakmával, belenevelődött a mesterségbe. 18 évesen békési „kosárgyárba” tanult, majd ott kapott munkát is. 12 évig dolgozott itt, majd Budapestre került. Az Egyesült Fonottárú dolgozója lett. Kiváló képességei miatt oktatta is a szakmát a fiataloknak. 1984-ig itt tevékenykedett. Egyéni tervezésű és kivitelezésű tárgyai közül kiemelkedők a kosarak és a fonott népi figurák, amelyek az üveg befonásából indulnak ki és csodálatos kisplasztikákká formálódnak kezei alatt. Figurái kendős asszonyok, kalapos férfiak, csikósok. Tudását átadta fiainak, akik ma elismert kosárfonó népi iparművészek. Kiállításokon láthatók alkotásai, külföldön is népszerűek tárgyai. 1985 óta Parádon él, 2002-ben nyitotta meg önálló alkotóházát és műhelyét, ahol rendszeresen tart bemutatókat és tanít gyerekeket a mesterségre. Alapító tagja a Heves megyei Népművészeti Egyesületnek. 2001-ben Hagyományőrző díjat, 2007-ben Kodály Zoltán Közművelődési díjat kapott. 1985-ben a népi iparművész címet kapta meg.

2009-ben a Népművészet Mestere címmel ismerték el alkotómunkáját.

Fia, Baji Imre fűzvesszőből és nádból készült egyedi tervezésű és kivitelezésű zsűrizett munkákat, fonott lámpákat és lakberendezést kiegészítő tárgyakat készít.

A kosárfonást, a népművészet szeretetét édesanyjától Bajiné Kis Juliannától tanulta, aki Népművészet Mestere.

Már gyerekkorában gyakran figyelte édesanyját, hogyan dolgozik. Elbűvölte kézügyessége. Korán megtanulta ő is a mesterség alapfogásait. 1982-ben, 18 évesen lett a Budapesti Egyesült Fonottáru Szövetkezet tanulója, majd bedolgozóként alkalmazták. Az ipari kosárfonás jellemző tárgyait készítette: húzott hajókosár, boller kosár, japán kosár, papírkosár, lámpák, lámpaernyők, kenyeres-és mózeskosarak, játéktartó kosarak, demizsonok lakberendezési tárgyak stb. A katonaság letöltése után iparengedélyt szerezett. Ekkor már folyamatosan zsűriztette fonott tárgyait.

        1987- ben kapta meg a Népi Iparművész címet. Akkor ő volt az ország legfiatalabb ilyen címmel rendelkező alkotója. Később szakmunkás vizsgát  tett kosárfonásból. 23 évesen már több mint harminc önálló zsűrizett tárgya volt, melyből nyolc kiemelt minősítést kapott. Több kiállításon is részt vett Magyarországon és külföldön egyaránt, ahol szakmai bemutatókat is tartott.

        1995. ősze óta működik Debrecenben a Tímárház, melynek kosárfonó műhelyét működtette 2000-ig. Itt a nyitott műhely keretében minden érdeklődő megismerkedhetett e hagyományos mesterséggel.

        A Nemzeti Alaptanterv bevezetésével szükségessé vált a pedagógusok megismertetése a népi kultúrával, illetve a tárgyalkotás folyamatával. Ezért indították több városban a hároméves Népi játék- és kismesterség oktatói képzést. Ennek keretében 1997-től a vesszőfonást ő oktatta. Szentendrén a Skanzenben, illetve más városokban gyakran tart bemutatót. A Hajdú-Bihar megyei Népművészeti Egyesület vezetőségi tagja.