Közöttünk. Esszé Lak Róbert Between Them c. sorozatáról az Országút online-on

Az ember helyének elbizonytalanodásának képi ábrázolása nagyon ritkán kapcsolódik össze a szerelmi egyesülés bemutatásával. Az összekapcsolódás és az egymásra találás gyakran az emberi identitást és az ember pozicionalitását megerősítő aktusok, amelyek egy sajátos beteljesüléssel és kielégüléssel érnek fel. Azonban mi van akkor, ha az egymás iránti visszafoghatatlan szenvedély nem redukálható a másik iránti vágyra, hanem valami emberen túlit, nem-emberit céloz meg. Valójában minden kapcsolódás valamilyen környezetben és valamilyen alapon megy végbe, mindig bizonyos fokon összekapcsolódva a kívüliséggel. Lehetséges-e egyáltalán egy poszthumanisztikus erotizmust felmutatni, amely egyben regenerálhatja a szerelem eredendő emberen túli szférikusságát?

Lak Róbert Between them című sorozatában az egymásra találást destabilizáció és olyan felemésztő pillanatként ragadja meg, amely mégis az egymástól való teljes eltávolodás helyett új fajta összekapcsolódásokat kínál fel. Ezek a szférikussággal és a kívüliséggel történő kapcsolódások a festmény alapját vagy hátterét adják, amely dinamikusan öleli körbe a kép előterében látható két alakot. A test a háttérrel és az alappal az identitást is átszervező középpont nélküli kapcsolatba kezd, amely során maga a különálló testek formavilága is átalakul. Ez a megváltozott és radikálisan átalakult formavilágú test túlmutat a fizikai összekapcsolódáson és az organikus testi egyesülés statikusságán. Nem a határok folyékonysága vagy a két testet elválasztó határvonalak bizonytalansága a kulcsmomentum Lak képén, hanem a háttérhez közelebb húzódó vagy abba elvesző alakok lehatárolhatatlan kapcsolódása. Valójában Lak a képen a minden találkozásnak alapot adó szférikus ökológiát mutatja fel, azt a nem-emberi többletet amely minden összekapcsolódásnak az alapját adja. A test a képen ontológiailag különböző alkotóelemek és részek dinamikus hibridjeként tűnik fel, amelyből különböző szökésvonalak és ösvények vezetnek az összekapcsolódás különböző összecsomódosádai felé.  A festmény egyben az ember és a természet emberen túli erői közötti kulturális bizonytalanságot is felmutatja, amelyben az eldönthetetlenség erőteljesen jelenik meg. Olyan mintha valami emberen túlira vagy több mint emberire lenne szükségünk ahhoz, hogy igazán egymáshoz tudjunk kapcsolódni. Az idegen, a nem-emberi nem ellehetetleníti a kapcsolódást, hanem annak valódi alapját alkotja. Az autentikus egymásra való megnyílás együtt jár az emberen túli szférákra történő nyitással.

A modernitás és az elidegenedés megtörésének számos művészeti megnyilvánulásáról adhatunk számot. Lak Róbert sorozatán az antropocentrizmus és a rögzített formavilág megbontásával vezetődik be egy szférikus egyesülés lehetősége, amely szökésvonalakat nyit meg a modernitás linearitásában. A mű nem csak férfi és nő, vagy ember és ember drámai összekapcsolódásának pillanatát ragadja meg, hanem egyben az ember és az emberen túli vagy nem-emberi felkavaró találkozását is felmutatja. Az ölelés itt a nagyon közeli, a végtelenül intim és a totálisan idegen együttes megragadása. A széttart karok körkörössége nem redukálja és nem irányítja egyetlen cél felé ezt az egymásra találást, nem védelmet nyújt a természettől, hanem befogadja és átöleli a poszthumán valóságot.