Kritika Gervais: Hypermnestre című operájáról a lemez megjelenése kapcsán

Ha Lully irányából haladunk Gervais művéhez a következő kérdésekre kell választ kapnunk. Egyértelmű, hogy a Lully fiúk, Colasse nem jelent
előrelépést. Mi az új Gervais-nél ezen elődeihez képest? Illetve megugrotta-e azt a szintet amit Monteclair jelent és Rameau-nak példaként szolgált?
Rebel, Marais és Mouret hangszeres virtuozitás, zenekari eszközök ("tempête") míg Desmarets és Moreau kóruskezelés révén már több mint Lully és
epigonjai. Destouches és Campra pedig a "les gouts reunis" révén, amit különösen a provanszál Campra szorgalmazott. Ennek köszönhetjük egyrészt az
ariette szerepének növekedését, másrészt az "opéra-ballet"-t.
Három alapvető dolgot emelnék ki ennek megfelelően.
1. Sűrű dramaturgia jellemzi az operát, alig volt üresjárat. Nagyon-nagyon magas volt az "air"-ek szinvonala (meghaladta Campra de nem érte el
Charpentier szintjét). "Air" terén szerintem ugyanis még nem is a "Médée", hanem a "David et Jonathas" a mérce. Ezen utóbbihoz biblikus operához hasonlóan
az Hypermnestre is számos helyen az "air" mellett tette le a voksát "recitatif" helyett. Ráadásul alig volt *recitatif simple*. Kiemelkedő vonás, hogy a "divertissément"-ek jobban
integrálódnak a műbe. Csakúgy mint Charpentier-nél. 
2. Kiválóak voltak a kórusok (persze ez érthető, hiszen a Gervais a Chapelle Royale-ban dolgozott, és a Purcell kórus már régen felnőtt ehhez a feladathoz.
3. A kor egyik legjobb, remek hangszeres szólamokat tartalmazó "ariette"-jei hallhatók a műben. Ami döntő, hogy néhol átveszik az "air"-ek szerepét! Már nem
olasz a szövegük, már nem feltétlenül habókosok, rabszolgák és messzi földről ide vetődött kalandorok éneklik őket! Ez egyértelműen tükrözi a régens olaszos ízlését. A Carissimi-Cahrpentier vonalat.
4. A szerző egyértelműen letette a  névjegyét néhány drasztikus kromatikus fordulattal (Hasonlóan, mint Campra a Tancrède és az Idoménée valamint
Demarets a Didon esetében). Ez világosan utal szerző egyházzenei hátterére.
5. Gervais dallamalkotó készsége ugyanakkor semmiképp nem éri el Charpentier, Rebel, Marais vagy Campra invencióját. Inkább Mouret, Moreau,
Destouches és Demarets kissé sablonos invenciójára hajaz.
6. Az előadás méltó volt a műhöz. Csupán a vokális díszítéseket éreztem picit anakronisztikusank. Ezeket az "ariette"-eket szerintem már nem lehet Lully, Campra
vagy Destouches ariette-jei szerint énekelni. Nem epizódok, hanem integráltak a cselekménybe és szerepük van a dráma előmozdításában. Ennek lett
csúcspontja később Rameau és Mondonville ariette komponálása. Az újkori világbemutató mérföldkő, igazi hiánypótlás.