Kudarca törekedni. Kertész Imre és Thomas Bernhard

Kertész Imre pályáján a kilencvenes évek elején alapvető fordulat ment végbe, ami az epikai nyelv jelentős megújítását eredményezte. A Kaddis a meg nem született gyermekért és Az angol lobogó új narrációs technikájának, a beszédkényszeres monológnak a kialakításában Thomas Bernhard jelentette az elsődleges inspirációs forrást. Az osztrák író munkái közül az 1988-ban kiadott Az erdőhatáron című kötet gyakorolta a legnagyobb hatást Kertészre, a válogatott elbeszélések közül különösen az Igen és az Ungenach nyerte el a tetszését. Miközben az elbeszélői nyelv retorikájában, feltűnő hasonlóságok érhetők tetten Bernhard és Kertész művei közt, a két elbeszélés közelebbi elemzése a tematikus különbségekre és eltérő lételméleti problémakezelésre irányítja rá a figyelmet. Munkáiban, így az Ungenachban is, Bernhard visszatérően az ingatlanörökségről való lemondásban kereste a család kollektív múltjától való megszabadulás esélyét, amely távol állt Kertész prózaírói témáitól. Az Igenben ábrázolt perzsa nő története a születéssel kapott tehetség, talentum kibontakoztatásának, elherdálásának ellentététén keresztül a férfi pozitív értelemben vett személyiség-kiteljesítésével a nő negatív előjelű önfelszámolást állítja szembe. Írói munka és női lét összefüggését Kertész először az egyértelmű Bernhard-hatásról árulkodó Kaddisban tárgyalta, ahol a gyermekvállalás elutasítása által kiváltott párkapcsolati kudarcot Auschwitz apaistenként való megjelenítésében dolgozta fel. Az írói alkotómunka mindkét író felfogásában mint befejezetlen, folyamatosan készülő, tökéletes lekerekítettséget soha el nem érő vállalkozás a kudarcra való törekvésben nyerte el értelmét: Bernhard szerint a kudarcra kell törekednünk, ha nem akarunk idejekorán tönkremenni, márpedig az valóban lehetetlen, hogy ezzel a szándékkal létezzünk ezen a földön, Kertész Bultmann által motivált egzisztencialista újraértelmezésében: a ’kudarc’ azt jelenti, hogy megpróbáltuk a történelemmel, vagyis a történetünkkel való egzisztenciális találkozást, és az egzisztencia értelmében mondtunk csődöt.