Lénygyűjtemény gyarapodása 3.

  Az ösztöndíj harmadik négy hónapos szakaszában a lénygyűjteményben az alábbi változások történtek:

1.

- Elkészült a ,,díszmák tabló", amely hét kitalált mákgubót tartalmaz. Mindegyik felülete valamiért szokatlan, érdekes. A most elkészült tabló természetesen tartalmazza azt a négy díszmák gubót is, ami korábban elkészült, és szerepelt is egy hírben.

Három új díszes mákgubó:

- Egy díszmák gubó hangsúlyosabban dudoros felületű, mint a többi, ami tengerisün váz felhasználásával készült. Ezt egy kihalt tengerisün vázának másolatának beépítésével készítettem.

- A tüskés mákgubó, ami a valóságban létező ördögmák egy továbbgondolása is lehetne, csak éppen, amikor készítettem, még nem tudtam, hogy létezik az ördögmák. Úgy gondolom, hogy izgalmasabb az a mákgubó, amit én találtam ki, mint ami a valóságban létezik. (A képen jobb szélen látható a tüskés díszmák.)

- Befejeztem egy ,,gubolya" nevű mákgubót, aminek sajátossága, hogy egyenletesen mindenhol megtalálhatóak lyukak a termés teljes felületén. (Képen jobbról a második.)

A mákgubók bemutatásához egy régi fadobozt használtam föl, ami kisebb átalakítás és papírborítás után vált alkalmassá erre a feladatra.

Olyan, mint egy régi biológiai szemléltetőeszköz. Szobrászi szempontból valójában ezek formavariációk, formakísérletek egy témára: a mákgubóra.

2.

- Korábban elkészült madárszárnyú rózsabogár ,,karbantartását" befejeztem. A bogarat tartó üvegkehely szár rögzítését nem találtam megfelelőnek és változtattam rajta. A bogár fedőszárnyait pedig megváltoztattam, és úgy rögzítettem, hogy természetesebb hatása legyen. A bársonyra helyezett pergamen felirat pedig formakövető sárgaréz lap alátétet kapott.

3.

- A munkácsi (beregszentmiklósi) alkotótáborban folytattam egy régi sorozatom, a sokujjú madárlábakat. Tizennyolc új madárlábat készítettem el agyagból. Ebből tizennégy a Lénygyűjteményem gyarapítja, négyet pedig Munkácson, a művésztelepen hagytam. A madárlábak mintázása után a bőr mintázatának elkészítése monoton munka, amit a táborban kötetlen beszélgetés közben kiválóan lehetett végezni.

A Munkácson elkészült lábakkal együtt most harmincegy különböző sokujjú madárláb van a gyűjteményben.

A sokujjú madárlábak története 2022-ben kezdődött, amikor éppen semmilyen intellektuális kihívás nem kötött le, és ránéztem egy furcsa növényi indára. Leültem, és fura, izgalmas madárlábakat terveztem a Lénygyűjteményembe. Apránként elég sok, összesen több, mint száz változatot találtam ki, és szinte egy saját geometriai rendszer kerekedett ki ezekből. A különböző típusok oda-vissza átalakíthatók egymásba. A megtervezett lábaknak majdnem a felét gondoltam alkalmasnak arra, hogy elkészítsem. Ebben az évben tizenhét madárlábat mintáztam meg, amik öt - kilenc lábujjúak. Természetesen mind jelentősen eltér a valóságos madárlábaktól, például elágazó lábujjaik is vannak, mégis megjelenésükben madárláb-szerűek. Miközben terveztem kíváncsi lettem, hogy hol a lábujjak számának felső határa, ami még madárláb-szerű? Meglepően nagy számot kaptam: tizennégyet.

A többi tervemmel együtt a tizennégy lábujjú madár tervét is elvittem magammal Munkácsra, és el is készítettem. Még mindig nem készült el az összes madárláb, amit terveztem, de jelentősen haladtam. Amint lehetőségem lesz, folytatni fogom a mintázást.

Jogosan merül föl a kérdés, hogy a sokujjú madárlábak miért csak lábak? Mi van a madarak többi részével? A fiktív történet szerint lábnyom kövületek kerültek elő, és ezek alapján készült rekonstrukciók a madárlábak. Ez az oka, hogy a madarakról keveset tudni. Az alkotótáborban elkészítettem homokkőből két sokujjú madárlábnyom kövületet is.

A sokujjú madárlábnyomok lelőhelyét ábrázoló festményvázlatát Fecskés Bea festőtáborában készítettem el, amiről egy másik hírben esik szó, és a kép ott látható.

A készülő regényben fontos szerepet kapnak a sokujjú madárlábak, ezért a lábak történetéről, sajátos rendszeréről bőven lehet majd olvasni.