Manninger Miklós és a műegyetemi tánccsoport

Manninger Miklós munkásságával kapcsolatban a műegyetemi néptánccsoport alig kerül szóba. Pedig a műegyetemen is elindult 1974-ben egy néptáncegyüttes és szépen felfutott a pályája.

Bátki Károly - egykori táncos - visszaemlékezése

"1974 őszén egy felhívás jelent meg a műegyetem központi épületének folyosójának hirdetőtábláján, hogy az alakuló műegyetemi néptáncegyüttes első találkozóját az építészhallgatók Bercsényi utcai kollégiumában tartják (akkori hivatalos nevén Rózsa Ferenc kollégium). A kollégium titkárságának irodájában megtartott megbeszélés eredményes volt, elkezdődtek a próbák 10-15 fővel a kollégium nagytermének (étkezőjének) színpadán, hetente egyszer. Eleinte semmilyen zene nem volt, Miklós dúdolt és számolt a táncunkhoz. Később Horányi György építőmérnök hallgató zongorakíséretére próbáltunk. Gyuri vezette a „naplót” is, amely a kulturális csoportok működéséhez kötelező volt abban az időben. A második évtől a próbákat a műegyetemi oktatási épületekben, a felső szinti kisebb tantermekben tartottuk. A próba mindig azzal kezdődött, hogy a padokat részben kivittük a folyosóra, részben a falak mellé rendeztük. 1977 nyarán Miklós egy edzőtábort szervezett Debrecenbe, a debreceni egyetem valamelyik épületébe. A táborban 16-an vettünk részt.

A tagság eleinte szinte kizárólag műegyetemi hallgatókból állt. Később – főleg a lányok – más intézményekből is jöttek. Ha létszámhiány jelentkezett valamilyen fellépésnél, akkor a soroksári együttes táncosai segítették ki a műegyetemi együttest. Ez nemcsak azért működött jól, mert Miklós volt mindkét együttes vezetője, hanem azért is, mert egy idő után több műegyetemi táncos csatlakozott a soroksári együtteshez is.

Ruhákat is sikerült beszerezni. Legelőször fehér inget kaptunk és világoskék, sujtásokkal díszített kötött nadrágot készített nekünk a Törekvés táncegyüttes egyik táncosa. Később lett keményszárú csizmánk is. Szükség esetén kisegített viselettel bennünket a soroksári és a Törekvés táncegyüttes is.

Az első fellépésre 1976. március 19-én került sor a Csepeli Munkásotthonban, a IX. Egyetemi és Főiskolai Kulturális Napok keretében. Madocsai táncokat adtunk elő. A zenei kíséretet egy háromtagú együttes szolgáltatta a táncunkhoz, Miklósnak sikerült elhozni hozzánk Oláh Jenőt, aki abban az időben az Állami Népi Együttes vezető prímása volt. A fellépésünkkel két cikk is foglalkozott a műegyetemi újságban, a Jövő Mérnökében. Általában elvárás volt, hogy az állami vagy az egyetemi ünnepeken szerepeljen az együttes a hivatalos program végén. 1977. április 2-án a műegyetemi E jelű épületben szerepeltünk a Forradalmi ifjúsági Napok (FIN) keretében. A műegyetem dísztermében két táncot mutattunk be ebben az időben, az egyik egy verbunk volt (férfitánc), a másik pedig egy csárdás, azaz egy páros tánc. A csárdásban azt a dalt énekeltük, hogy „Sárgát virágzik a repce”, azaz talán magyarbődi tánc lehetett. 1978 tavaszán az egyetem aulájában szerepeltünk, ez is a FIN napok keretében történt.

A műegyetemi együttes első edzőtábora Balatonkenesén volt, 1975 (?) tavaszán, az egyetem mérőtáborában. A második edzőtábor Balatonlellén volt 1977 nyarán, itt is az egyetem adta a helyet. Itt már a soroksáriakkal kiegészített csapat gyakorolta a táncokat. Úgy emlékszem, a Pécsi TV (Wiedermann Károly rendező) itt készített felvételt az együttesről. 1978 nyarán is volt egy balatoni edzőtábor (Balatonlellén vagy Balatonkenesén) a soroksáriakkal együtt, itt a Mákvirág népzenei együttesből frissen kivált zenészek adták a muzsikát. Itt formálódott az új népzenei formáció Fábián Éva vezetésével, amely aztán Kalamajka néven vált ismertté.

A műszaki egyetem két külföldi utat is finanszírozott, 1979-ben és 1981-ben. A résztvevők a műegyetemi és a soroksári táncosok voltak, ebben az időben már nagyon szoros volt a kapcsolat a két együttes között. A létszámot kiegészítették a BME KISZ-bizottságának küldöttei. Az egyik út Lengyelországba vezetett 1979 tavaszán, az úticél a Balti-tengeri Gdansk volt. Fellépési kötelezettség itt nem volt, egy hétig csak ismerkedtünk az országgal és a várossal. A másik út Jugoszláviába szólt, az ideje pontosan tudható egy kikérőből: 1981.05.24-31. Itt szerepelt is az együttes, már olyan táncokat is előadtak, amelyeket én nem ismertem, utánam tanulta az együttes (pl. rókatánc, Lajtha László zenei feldolgozása alapján)."