Marcsák Gergely verse az aradi Szövétnekben
Az Aradon megjelenő Szövétnek irodalmi-kulturális folyóirat közölte Marcsák Gergely Borús karácsony című versét.
A Szövétnek decemberi lapszámában különös hangsúlyt kap a tél és a téli ünnepkör témája. Ezt erősíti a kiadványban a szerző Borús karácsonya, mely a fény és a szeretet fogalmait állítja szembe a szülőföld, Kárpátalja mindennapjaival, az ukrajnai háború szomorú valóságával.
BORÚS KARÁCSONY
Elfordítja tőlünk fényarcát a Nap,
behúzza vastag felhő-függönyét,
és hullani kezd ránk jéggé dermedt könnye,
mint vadakra záporzó ólomsörét.
Csontjainkat pedig hideg szeleivel
Röntgen-sugárként fúrja át a tél,
s a békével várandós vérző földanya
iszonyú kínok közt ismét elvetél.
Menj hát, december, dőre fényeiddel,
ki girlandba tekernéd halott magzatát.
Az ember, akit pompád kellően elvakít,
a valóságba lépve orráig se lát.
De szétszóratásunkban, majd’ két év elmúltán
itt már nem bódíthat csillagszórós mákony.
Temetésnap lesz Krisztus születése:
hullazsákok hátán érkezik karácsony.
Csak a csontjainkat pásztázó szél látja,
hogy mindegyikünkben ugyanaz a vágy van.
Ácsorgunk tovább a könnyező ég alatt –
tán megváltásra is méltatlanná váltan.
Beregszász, 2023.