Megjelenés a Bárka folyóiratban

Az Irodalmi humorfesztiválra írt gepetto című novellám megjelent a Bárka folyóiratban. Alább részletet közlök a megjelent novellából:

geppetto

    Kirchner Józsi nem magának keresett feleséget, hanem a munkájának. Azt hinnénk, ehhez a legnehezebb asszonyt találni. Elvégre a munka és a nő kibékíthetetlen viszonyban áll. Ha otthon van az ember, az asszony panaszkodik, hogy miért nem dolgozik. Ha meg dolgozik, az a baj, hogy nincs otthon az asszonnyal. A kettő közt nincs átmenet: amint a férfi kilép az ajtón, ő sosincs otthon, amint hazaér, ő mindig lopja a napot.

    Kirchner Józsi valami csoda folytán éppen a Márit találta meg, aki szerint Józsi úgy dolgozik a fával, hogy még a fűrészpor is arannyá válik a kezében. „Az a férfi ez, atyám – mesélte Mári – akihez az anyósa is hozzáment volna. A szüleim házához olyan fészert épített, hogy anyám elgondolkodott, inkább odaköltözik a házból, és akkor nyugta lesz apámtól. Mondta nekem is: ha nem kell kislányom, elveszem én, apád nekem már megbocsátja!” Márinak leginkább a játékok tetszettek, amiket Józsi faragott: a kis fafigurákból tanulta meg, hogy néz ki a panda, a kenguru, a jeti vagy az eszkimó, bár utóbbiról nem tudom, tényleg létezik-e.

    Ezeket a lényeket egyébként Kirchner Józsi sem ismerte, de a keze egyszerűen tudta, hogy néznek ki: más férfi a tökében hordja az agyát, ő viszont a tenyerében. Lett is ebből baj! Hiába van ugyanis akkora dinnyefeje, hogy három agy is elférne benne, Józsi láthatóan nem ismeri se az eszkimókat, se az Istent, se Márit, de még a saját testét sem, a feje mintha csak dísznek lenne a nyakán! Nem az ő feje az első, amit Isten fölöslegesen teremtett, a papokon is van egy testrész, amire semmi szükségünk nincsen. Ez pedig a száj. Igen, a száj, ajkastul, nyelvestül, fogastul: egy papnak annyi szüksége van erre, mint egy nőnek tökre. Higgye el nekem mindenki: az emberek éppen addig maradnak keresztények, amíg a pap nem imádkozik senkiért!