Megjelent Franz Schubert G-dúr Fantázia szonátája (op. 78. DV. 894) gitárátirata
A grandiózus mű nem a legismertebb és legszeretettebb szonátája Schubertnek, ennek ellenére mestermű, ami kortársai figyelmét is felkeltette. A gitár átirat jól mutatja, hogy a hangszer adottságai milyen mértékben tudják Schubert zenei világát az általa is kedvelt pengetős hangszerre átültetni.
A gitárra írott művek legnagyobbjai is elférnek e szonáta első tételében. Vagy a negyedik tétel megszólaltatása önmagában a fogólap összes hangját igénybe veszi. Izgalmas kaland birtokba venni, megtanulni egyensúlyozni, felépíteni ekkora művet. A tételek tempói, azok arányai, a mondanivaló szerkezete, belső tartalmi dinamikája mind mind olyat feladat, ami varázslatosan izgalmas és messze megéri a fáradságot. A játéktechnikai nehézségek pedig végképp a vélt teljesítőképességünk határain túlra vezetnek.
Az átírat egy héthúros gitárra íródott, mely hetedik, lengő húrjának menzúrája két kisszekunddal hosszabb a kulcsszekrény felett a többi húrénál. A hetedik húrt a két középső tételben Cisz-re hangoljuk, míg az első és utolsó tételben C-re. A hatodik húr mindig D-re hagnolt, végül az ötödik húr az utolsó tételben G-re hangolt. Mivel ez a hangolás más gitáros művekből már jól ismert lehetőség, ezért igazi újdonságot csak a hetedik húr jelent. Ez a hetedik húr annyira lényeges részét képezi egy-egy tételnek, hogy nélküle aligha lehet maradéktalanul megszólaltani az átíratot, de egy-egy tétel esetében esetleg megoldható hat húros hangszeren is. Aki a teljes mű megszólaltatását tervezi, annak mindenképpen javasolt az egyébként nem túl bonyolult hetedik húrt és fogólapját magábafoglaló eszköz hangszerész mester általi elkészíttetését.