Megjelent Zuh Deodáth, Párhuzamos műcsarnok című tanulmánya a Magyar Művészet folyóirat legfrissebb számában
A tanulmány a nagyváradi műcsarnok építésének sikertelenségére keresi a választ. A felállított diagnózis szerint a nagyvárdiak koránt sem egyértelműen magas kulturális preferenciái legalább annyira fontosak voltak ebben a történeben, mint az 1920-as békeszerződések által teremtett új status quo.
A Trianon évforduló köré szervező lapszámban a szerző az 1920-as évek Nagyváradáról beszél, és azt nézi meg, hogy a helyi műcsarnok (tervező: Spiegel Frigyes, 1923-24) építése végül miért nem fejeződhetett be. Bár az automatikus válasz az első világháborút lezáró szerződések következményeként határozná meg a műcsarnok projektjének sikertelenségét, a kép mégsem ennyire egyértelmű. A nagyváradi kultúrafogyasztás koránt sem romantikus felfogásban fogant szemléletet sokban árnyalhatja az esemény megítélését. Ennek párhuzamaként a tanulmányban a kolozsvári műcsarnok megvalósult épülete (Kós Károly, 1943) szolgál. Ahogyan a szerző érvel, itt is a kultúrafogyasztás adja a kulcsot egy a sanyarú történelmi körülményekben és kultúrharcos attitűdökben is bővelkedő korszak megértéséhez.