Mesegyűjtés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Bekapcsolom a biztonsági övet. Mielőtt ráadnám a gyújtást, a mellettem lévő ülésen ellenőrzöm a hátizsákom. Megvan a diktafon, a jegyzetfüzet, az összegyűjtött kérdéseim. Víz, (glutén- laktózmentes) ennivaló. Belenézek a tükörbe, általában rosszul alszom, mielőtt ilyen utakra indulok. Lelkesedés, izgalom, gondolatok forognak bennem. Aztán reggel dupla annyi kávéval indítok.

Ahogy átgördülök a nyírségi kis falvakon, nézem a bolt előtti nyüzsgést. Reggel van, elindult a nap. 30 éve nem látott kép fogad. Nehéz zsákkal egyensúlyozik egy 40-es férfi, a hatalmas zsák a biciklikormányon keresztbe téve, úgy halad előre. Biztosan tápot, darát visz a jószágnak. Élvezem az út fölött összeboruló fák zöldjét és illatát. A régi jó akácillat gyerekkoromat idézi.

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként járom Szabolcs-Szatmár-Bereg megye falvait. Azt a vidéket, ahol felnőttem. Régi folklóranyagok, a feledés homályába merülő mesék, legendák, dalok, szokások után kutatok. Letűnő világok puzzle darabkáit próbálom összerakosgatni, s menteni, ami még menthető. Mert amit én keresek, azt a szóbeli hagyomány őrzi. Nem könyvek lapjain létezik padlásokon, fiókokban, hanem öregemberek élettörténetébe van elrejtve, emlékeikben porosodik. Olyan történetek ezek, amiket gyerekkorukban az akkori felnőttek a guzsaj mellett, a dikón fekve, a tűz mellett ülve, mulatás közben vagy épp virrasztáskor, esetleg búcsújáráskor meséltek régi hősökről, furfangos katonákról, kikapós menyecskékről, tündérekről, boszorkákról, óriásokról, tudós[1] emberekről, történelmi vagy épp mesei birodalmak királyairól.

(a cikk folytatása a Maja mesél blogon található, a következő linken: https://majamesel.wordpress.com/2019/07/04/mesegyujto-misszio-szabolcs-szatmar-bereg-megye-falvaiban/