Mindörökké nő

https://www.facebook.com/search/top/?q=zikkurat%20gal%C3%A9ria

Fazakas Réka művészettörténész, a kiállítás kurátora, kért fel a részvételre. A nő tematikában az egész fiatal generációtól az idősekig, nő és férfi alkotók egyaránt szerepelnek. Én három képemmel és egy szobrommal vagyok jelen.

" Mindörökké nő

Az idő – a tér mellett – az anyag legfőbb létezési formája, hozzá a végtelenség, a folyamatosság és a

megállíthatatlanság fogalmai társulnak, ami leginkább a történések egymásutánjában, a természet és

az élőlények változásaiban, illetve a mulandóságában érhető tetten. Az idő szubjektív megélésének

élménye következtében az emberiség örök vágya és kísérletezésesének tárgya annak lassítása,

siettetése vagy visszaforgatása, amely az irodalomban, a művészetekben és a filozófiában egyaránt

mutatkozik. A képzőművészetben az idő annak megfoghatatlan és ábrázolhatatlan volta miatt mindig

allegorikus módon tűnik fel. Az antik mitológia istenekkel együtt, attribútumok segítségével

ábrázolta, míg a 17. századtól csupán jellemző szimbólumai maradtak fent, az elmúlás és a memento

mori figyelmeztetéseként. A portré-és csendéletfestészet, illetve a különféle jelenetek ábrázolása

lehetővé tették a pillanat rögzítését, a tovatűnő élmények és a látvány változásainak megragadását.

A fotográfia és a filmművészet megjelenésével az időt annak tényleges, dinamikus mozgásában,

változásában, folyamatosságában ábrázolták. A konceptuális alkotások létrehozói szavak, sőt

dátumok lejegyzésével együtt reflektálhatnak az idő múlására. Az absztrakt munkákban az idő sokféle

értelmezési lehetőséget nyit meg, azokban az nem narratív módon, hanem a struktúrák, ritmusok és

anyagok változásaiban, ismétlődéseiben ragadható meg.

A budapesti Nemzeti Színház melletti Zikkuratban rendezett nagyszabású kiállítás képzőművészeti

alkotásai ezt az izgalmas témát járják körül, fókuszba helyezve a L'éternel féminin, azaz az örök

nőiség élményét. A test ábrázolása, a nőiség megélésének különféle szempontjai a művészet

történetének folyamatosan visszatérő témája. Ezzel együtt jár a test ciklikus változása és megújulása,

de az állandóság élménye is, mely az áldott állapot időszakában tapasztalható, valamint az anyaság

élménye. Az időben egymást követő generációk hatása különleges szerepű, így a segítő, támogató és

elengedő gesztusok is örökérvényű női kollektív tapasztalásokat rögzítenek. A társadalmi aspektus

szempontjából is vizsgálható a kérdés; elénk tűnnek a szociológiai rendszerek és antropológiai

hatások történeti változásai, amelyek lenyomatai különféle attitűdökre és értékrendekre

vonatkoztathatóak. A női művészek munkái személyes narratívák bemutatásával sokféleképpen

közelítenek a témához, ami elsősorban a szubjektív ábrázolásmódban, saját történetek és élmények

átlényegítésében nyilvánul meg. A kiállításon mégsem kizárólag a női attitűd és perspektíva jelenik

meg, mivel a művészet történetének kezdete óta jellemző, hogy a másik nem is kitüntetett

érdeklődéssel fordul a téma felé és saját szemszögből dolgozza fel a nőiség időtlen tematikáját; a

születést, mint világeredet; az erotikát, a szerelmet, a gyengéd törődést, illetve a tipikus szerepek

megmutatását."

Fazakas Réka, művészeti író, a kiállítás kurátora

Kortárs Női Reflexiók Fóruma – a kiállítás szervezője