Molnár Antal és a zeneértés szellemtörténeti felfogása

A zeneértés Molnár Antal által képviselt felfogása egyszerre szellemtörténeti és szociológiai, ám társadalom- és zenetörténeti vízióját és esztétikai értékeléseit az olvasó aligha tarthatja nagyra analitikus világossága és kikezdhetetlen argumentációja miatt. Ahogy a szellemtörténészektől általában, szigorú fogalmiságú elemzések helyett Molnártól  is inkább távlatos víziót és belátásélményt kapunk: azt az élményt, hogy e zeneműveket és zenetörténeti folyamatokat így is lehet látni, és társadalmi kontextusukkal így is összefüggésbe lehet hozni – így is meg lehet érteni. És ez az élmény a mai olvasót is gazdagíthatja – ha fogékony Molnár és a szellemtörténet ma kevéssé divatos látásmódjára. Molnár inkább tündököl esszéisztikus kifinomultságával, mint rendszeralkotó erényeivel: Molnár nagyszerű stiliszta, szellemes fordulatokban és szóképekben gazdag szerző, aki ma is valódi olvasmányélményt nyújt – és megnyitja azon szerzők sorát, akik a magyar zeneesztétikai hagyományt a 20. században egyedülállóan szellemessé teszik.