Bemutatkozás

Doktori fokozataimat a BME-n (2003) és a Cambridge-i Egyetemen (2010) szereztem, a PTE-n habilitáltam (2008), majd MTA Doktora fokozatot szereztem (2017). 1997 óta dolgozom az ELKH BTK Filozófiai Intézetében, jelenleg mint osztályvezető és Lendület kutatócsoport-vezető tudományos tanácsadó, valamint 2013 óta a PTE BTK Szociológia Tanszékén, jelenleg mint egyetemi tanár. Korábban kutatói ösztöndíjas voltam a berlini tudománytörténeti Max Planck Intézetben, a Netherlands Institute for Advanced Study-ban, az edinburghi Institute for Advanced Study in the Humanities-ben, a Cambrigde-i Egyetemen és a St. Andrews-i Egyetemen. Kutatási területeim a pszichológia filozófiája, a 17-18. század tudomány- és filozófiatörténete, valamint 20. századi filozófiai-szociológiai vonatkozású magyar eszmetörténete.

Kutatásom a magyar művészetelméleti gondolkodás szociologizáló tendenciáinak a XX. század első felében feltárható történetét kívánja rekonstruálni. Ennek vezérfonalául azt a módszertantörténeti keretet kívánom felhasználni és továbbfejleszteni, amelyet két korábban megjelent könyvemben (A szociologizáló hagyomány: A magyar filozófia főárama a XX. században, Századvég, 2011 és A társadalom zenei képe, Rózsavölgyi, 2017) vázoltam. E keret legfontosabb jellemzője, hogy a XX. század meghatározó magyar eszmetörténeti teljesítményeit szociológiailag inspirált módszertanok erőterében teszi rekonstruálhatóvá, s a XX. század első felének vonatkozásában a pozitivista és a szellemtörténeti módszertan hatását emeli ki, melyek közül külünösen a szellemtörténeti megközelítés termékenységét hangsúlyozza, amely nem organikusan, hanem a marxizmus intézményi dominanciájának kiteljesedésével halt el.