Molnár Sándor: Zugló–Párizs. Papírművek a '60-as és '70-es évekből

A hazai absztrakció második világháború után induló nemzedéke egyik legkiemelkedőbb és leginkább egyéni formanyelvvel rendelkező alkotójának, Molnár Sándornak (1936–2022) életművét mind ez idáig csak a művészettörténész szakma és a tanítványi kör értékelte.

Molnár művei ritkán bukkannak fel a műkereskedelemben, művészetének szélesebb körben való elismerése és megismerése csak az elmúlt néhány évben kezdődött meg. Ennek a folyamatnak két fontos sarokköve a 2021-ben megjelent, tekintélyes méretű Festőjóga című életmű-katalógus, valamint a Műcsarnokban 2022-ben rendezett azonos című retrospektív tárlat.

Szinte teljesen ismeretlen, a korai – azaz az 1960-as és az 1970-es években készült – grafikai művekre, valamint azok hazai és nemzetközi kontextusára összpontosít a mostani kiállítás. A címadás arra az egyoldalú szellemi-művészeti kapcsolatra utal, amely az ötvenes évek végén induló Zuglói Kör fiatal művészei és a főként Párizsban működő absztrakt alkotók (Jean Bazaine, Jean Le Moal, Roger Bissier, Maurice Estève, Alfred Manessier) között jött létre. A művészetet és a művészeti képzést elnyomó diktatúra stiláris cenzúrája nem tette lehetővé az avantgárd és a modern irányzatok megismerését; a vasfüggöny innenső oldaláról szinte lehetetlennek tűnt a nyugati kortárs művészeti irányzatokhoz való hozzáférés. A fiatal művészek Molnár Sándor zuglói lakásán összegyűlve Hamvas Béla szellemi vezetése alatt fordították, olvasták, értelmezték és stencilezve terjesztették Európa szabadabb felének progresszív művészeti szakirodalmát. A fiatalok – a vaskalapos főiskolai képzés ellenpontjaként – itt szerezték meg ismereteiket a XX. század művészetéről, és ebben az időszakban hozták létre azokat a műveket, amelyek valódi tanulóéveik dokumentumai. Molnár mellett a Zuglói Körben indultak az úgynevezett neoavantgárd generáció legnagyobb alakjai, többek között Bak Imre, Deim Pál, Hencze Tamás, Hortobágyi Endre és Nádler István, hogy később mindnyájan más-más irányba fejlesszék tovább egyéni látásmódjukat.

A kiállítás gerincét az a két tucat grafikai mű adja, melyet Molnár a hatvanas és a hetvenes években készített. Ezek a művek a saját maga által később festőjógának hívott életprogram első szakaszára esnek, amely a Föld elem elnevezést kapta. Ebben a szakaszban – Molnár szerint – a festő legfőbb feladata az, hogy megteremtse az alkotás (teremtés) szilárd alapjait, azaz főként a természet, a jelenségek, a régi mesterek és az ember megfigyelésén és leképezésén alapulnak. A tárgyak megformálása során elsődleges a saját festői nyelv kialakítása, majd a forma belső szerkezetének megtalálása és leemelése, geometrizálása, azaz végső soron absztrahálása. A műveken erőteljesen jelen vannak a tárgyi világ redukált formái és harmonikus struktúrákba szervezésének igénye, valamint a tiszta színek kontrasztjaira és komplementereire épülő harmónia.

Molnár művei mellett a fent említett kortárs francia művészek alkotásai közül számos grafika szerepel a kiállításon, amelyek több ponton inspirálták a Zuglói Kör művészeit. A kör tagjainak korai grafikái közül megjelenő válogatás a látásmódok és alkotói módszerek sokféleségét mutatja be, ami már a hatvanas–hetvenes években megmutatkozott a fiatal alkotók grafikáin. A tárlat kísérlet arra is, hogy a magyar neoavantgárd kezdeteit és nemzetközi hatásrendszerét a vizualitás eszközeivel érzékeltesse.

- - -

A kiállítás ingyenesen látogatható október 28-ig a Horánszky utca 5. első emeletén.

Nyitvatartás: szerdán, csütörtökön és pénteken 13-tól 18 óráig; szombaton bejelentkezéssel a hello@residentart.com e-mail címen