Műemléki korszak I. – gipszbeton szerkezetek

A dunaújvárosi udvarházak és a gipszbeton minősítés még a BÉPA szövetkezet keretein belül folyt, de nem sokkal ezt követően a BÉPA szövetkezet megszűnt felbomlott. Ónodi Szabó Lajos Albert Tamás és Szövényi István ekkor az Országos Műemléki Felügyelőségnél folytatták tovább tervezői munkásságukat. Az akkori igazgató Komjáthy Attila támogatta őket a szerkezet műemléki jellegű munkákban való alkalmazásában.

A szerkezet vékony keresztmetszete, nagy szilárdsága, könnyen formálhatósága miatt különlegesen alkalmas speciális helyzetekben melyek műemléki felújításoknál, hasznosításnál gyakran adódnak.

Az egyik ilyen alkalmazási terület műemlék épületek tetőterbeépítései voltak. Az első ilyen feladat Szövényi István és Czoch Andrea saját lakása volt a Vár területén, ahol egy 1872-ben épület barokk fedélszékben létesítettek egy 200m2 es alapterületű galériás lakást. A lakás egyik fele 1972-ben épült be a tetőtér egyik felét kihasználva, még nem gipszbetonból hanem az úgynevezett hungarocelles, azaz hungarocellel kombinált megoldással. A másik fele, azaz a lakás bővítése azonban 1990-ben készült el már Gipszbeton szerkezet felhasználásával.

A következő feladat tetőtéri lakások kialakítása volt a Váci utcában. A gyenge terherbírású fafödémek felett az eredeti szerkezetek megbontása nélkül gipszbeton „vendégfödémek” készültek, az 5 cm vékonyságú szerkezet minimális helyszükségletét kihasználva a gerenda felfekvéseket könnyedén ki lehetett alakítani. Nem kellett az ilyenkor előszeretettel alkalmazott acélgerendákat a tetőre felhordani, nekik helyet biztosítani. Az acélszerkezetek tűzállósági problémái sem merülnek fel a gipszbeton szerkezetek esetében. A terv érdekessége volt, hogy főállásonként faltartókat képeztek, melyek a födémet tartották.

A szerkezet életében talán az egyik legspeciálisabb alkalmazás a Magyar Nemzeti Múzeum tanulmányi raktárának kialakítása volt, a tetőtérben. Itt a nagyteherhordású födémet úgy kellett kialakítani, hogy közben az alsó szinten a kiállítás zavartalanul működhessen.

A tervezést megelőzően a KÖZTI egy olyan tervet nyújtott be megy a tetőszerkezet elbontásával járt volna, gipszbetonnal azonban meg lehetett oldani, hogy az eredeti tetőszerkezet alatt egy héjt képezve a fafödémet és a gerendákat a belső gipszbeton burokra támasszák így 13,5 m felett tűzvédelmi szempontból kritikus szerkezetet a nem éghető vasbeton hordta. A födém egy kőtár terheit kellett elviselje (1000 kg/m2) mindezt 11 méteres fesztávra.

Ugyancsak tetőtéri feladat volt az Ybl főiskola oktatási helyiségeinek bővítése, ahol a gipszbetonszerkezet egy könnyűszerkezetes megoldással versengett és került ki győztesen. Míg könnyűszerkezetes rész nyikorgott, alakváltozott. Addig a gipszbetonból formált takaréküreges födém merev maradt, a meglévő kötőgerendákat a takaréküregeken átvezetve egy kiváló teherhordású födém született. Ám nem csak ezt az egy fajta födémtípust próbálták itt ki a tervezők, hanem a dobozos (cellás) födémet is.

Ezek után további műemlékfelújítások is következtek, melyekről egy másik bejegyzésben számolok majd be.