Nem-emberi létezők emberi szerepben

Gyula Város Önkormányzata testvérvárosaival – Kovászna, Csíkszereda, Komárno, Zrenjain és Wagrowiec - közösen elindította a SUSCOMNET – Fenntartható városok – fenntartható közösségek - elnevezésű testvérvárosi projektjét, melynek központi témája a fenntarthatóság.

A projekt célja olyan hálózati rendezvények szervezése, amely rendezvények során lehetőség nyílik a helyi polgárok széleskörű bevonására az European Green Deal-ről és Európa jövőjéről szóló párbeszédbe. Fő cél, hogy a polgárok körében történő eszmecsere kezdeményezése a fenntarthatóság, a klímasemlegesség és az átmenet kihívásairól, az új EU-s növekedési stratégia hátteréről és arról, hogy miként befolyásolja ez a polgárok mindennapi életét és a települési szintű társadalmi folyamatokat. A hálózati tevékenységének elsődleges fókusza a fenntarthatóság lokális megjelenésének komparatív vizsgálata: milyen hasonlóságok és különbségek vannak az egyes országokban, mennyire foglalkoztatja az Európa jövőjéről való gondolkodás helyi szinten a polgárokat, milyen lehetőségei vannak a polgárok határokon átnyúló együttműködésének a fenntartható települések és helyi közösségek erősítésében. A projekt első szakaszában egy komplex kutatást zajlik a települések lakosai és döntéshozói körében, azzal a céllal, hogy felmérjék a polgárok általános tájékozottságát és érdeklődésük irányait a témában, összegyűjtsék a konkrét tapasztalatokat és jó gyakorlatokat.

A soron következő esemény egy online konferencia lesz, melyet 2025. december 12-én rendeznek meg.

A projekt koordinátorai az MMA-MMKI ösztöndíjasát, Nagy-Laczkó Balázst is felkérték az online konferencián egy előadás megtartására.

Nagy-Laczkó Balázs kutatása során a fák és a helyi közösségek kapcsolatát vizsgálja Békés vármegyében. Ennek részeként a fákért felelős és a fákért felelősséget vállaló helyi aktorokkal végez munkát, elsősorban a helyi önkormányzatok városgazdálkodási, üzemeltetési, kertészeti és kulturális szakembereivel. Kutatómunkája során részben sikerült feltárnia a különböző településeken a városi fákkal kapcsolatos gyakorlatokat és azok eredményességét a helyi közösségek szempontjából.

Az előadás előzetes összefoglalója:

A korábban bemutatott empirikus kutatásaimhoz és annak eredményeihez kapcsolódva előadásomban az ember-fa viszony egy olyan értelmezési lehetőségét vázolom fel, amely kultúrtörténeti példákon keresztül is nyomon követhető. Ennek szellemében, Baruch Spinoza, Miguel Unamuno gondolati segítségével, méginkább Szerb Antal irodalomtörténeti értekezései nyomán a 18. század végi dekadenciát egy önmagára reflektáló elit sajátos jelenségeként értelmezem, amelynek természetvágyában és civilizációkritikájában saját hanyatlásának előérzete rajzolódik ki, s amely kulturális mintázataiban a mai természethez való viszony egyes tendenciái is felismerhetők. E történeti keretet a poszthumán és antropocén diskurzusok jelenkori jelenségeivel vetem össze, ahol a klímakrízis, a rezilienciafogalom és a nem-emberi etnográfia iránti fokozódó érdeklődés között a fák mind gyakrabban jelennek meg alanyi szereplőkként. Fő kérdésem, mennyiben tekinthető valósnak ez az „alanyítás”: vajon a rítusok, a névadás és a gondoskodás gyakorlatai képesek-e valódi közösségi státuszt biztosítani a nem-emberi létezőknek, vagy inkább értelmezői stratégiáink és kulturális műfogásaink tükröződnek bennük. Következtetésem szerint e gesztusok hátterében korunk bizonytalansága, valamint önreflexív, gyakran dekadens önértelmezése áll, amely a természethez fűződő mai viszonyunkat is alapvetően meghatározza.